Szabadon mint a madár?

Miután felkeltünk, és összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és biciklivel nekivágtunk a környéknek. Először rendbe kellett szedni a bicókat, de mikor ezzel is megvoltunk elindultunk, és letekertünk a tengerpartra Sizewell-hez. Ez arról nevezetes, hogy ott van egy atomerőmű, amit Huncut mindenképp meg akart nézni. Jó szeles volt a nap, úgyhogy hamarosan továbbindultunk a parti dűnék között Thropeness felé. Útközben találtunk egy malacfarmot, ami a kedvencem, és ez különösen tetszett, mert itt szoptatós anyamalacok voltak a kicsinyeikkel, nagyon édesek voltak. Az út a tengerparton vezetett, majd bokrok közti kis ösvénnyé szűkült, nagyon hangulatos volt. Aztán elérkeztünk egy második világháborús bunkerhez, amiből van egy pár szerte a mezőkön, ugyanis az angolok készültek arra, hogy a németek partra akarnak majd szállni valahol…. Szóval és ezek a bunkerek ittmaradtak mindenfelé, és Huncut nagyon kíváncsi volt rá milyen, úgyhogy megálltunk, és megnéztük. Semmi extra nem volt, két koszos helység, de azért Huncutnak tetszett. :) Ami a legjópofább volt benne, az az volt, hogy az egyik ablakon belógott egy szederinda gyönyörű érett szedrekkel, amiből falatoztunk. Továbbindulva az út egyre vadregényesebb lett, hullámvasútszerűen fel-le ment az út :) közben elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy belehúztam, hogy Thropeness-be érjünk, mielőtt jobban elkezd esni. A tónál aztán bevártam anyut és Huncutot, majd leültünk megreggelizni a tóparton, és arról beszélgettünk, ki mit gondol a hosszú, és boldog házasság titkáról, amiről még egyikünknek sem volt tapasztalata… aztán mikor jobban elkezdett esni, akkor behúzódtunk egy kávézóba, és sütit ettünk és teát/kávét ittunk, nagyon kellemes volt. Mire kipihentük magunkat, újra eleredt az eső, de előkerültek az esőkabátok, így mindannyian vízhatlanok lettünk, és továbbindultunk a parton Aldeburghba. Most együtt tekertünk Huncuttal, és versenyeztünk, és nagyon élveztük. Ismét leültünk a tengerparton, meg körbetekertünk a városban, majd Thropenessen keresztül indultunk haza, ott megnéztük a House in the clouds-ot, ami egy átalakított víztorony, ami most lakóház, és olyan 4-5 emelet magas, majd mellette megnéztük a malmot, majd egy a tengerpartihoz hasonló kis ösvényen továbbindultunk. Szép helyeken, és sok szedres mellett vezetett az út, úgyhogy lassan haladtunk az állandó lakmározás miatt :) Visszaérve Leiston-ba még bementünk egy boltba, amit Craft Shop-nak hívnak itt, és csomó szép, és romantikus holmit lehet kapni, képeslapokat, könyvecskéket, de még babaházat is bútorokkal, szóval ilyen ajándékbolt. De anyu nem talált megfelelő ajándékot annak, akinek keresett, szóval hazatekertünk, és a délután többi részében ejtőztünk, főzőcskéztünk, ruhákat mostunk, és beszélgettünk. A vacsi ismét fincsi volt, és édes volt utána a pihenés.