Szabadon mint a madár?

Már egy ideje tervezem, hogy megemlékezek életem legészvesztőbb éjszakájáról, amit P(3)-mal töltöttem, de az összes közül is dobogós helyezés ;)

Egy átlagos szombatnak indult az egész, neki napközben még dolgoznia kellett, én meg Dömösön voltam terepbejárni, és este 6kor találkoztunk. És tudtuk mindketten, hogy valami ilyesmi lesz belőle, de az hogy konkrétan ilyen lesz azt nem is sejtettük.

Szerencsére nem volt senki otthon, miénk volt az egész ház, szóval ott szexeltünk ahol akartunk, elsőként a konyhaasztalon kb 10 perccel azután, hogy hazaértünk. Már olyan rég csináltam ilyet, mert ritkán van olyan alkalom, hogy nincs otthon senki, és lehet használni a konyhaasztalt is :)

Igazából a konkrét sorrendre már nem emlékszem, de aztán megnéztünk egy részt a 24-ből, ami közös kedvenc sorozatunk, aztán ott a nappaliban ültem az ölébe, amit nagyon élvezett, majd felmentünk a szobámba és hajnalig kb megállás nélkül szexeltünk, összesen kb 6szor egymás után, és annyira felpörögtünk, hogy képtelenek voltunk abbahagyni, és nagyon meglepődtem, de bírta, kb 5 perccel azután, hogy elment újra kemény volt, alig akartam elhinni... jó hangosak voltunk, nem tudom a szomsédok hallották-e, de nagyon élveztük egymást!

Még most is, hogy már szakítottunk, és nem tartjuk a kapcsolatot, imádok visszagondolni arra az estére, amiről asszem elmondhatom, hogy életem egyik legőrültebb, legtöbbet szexelős, legélvezetesebb estéje volt!

igen, már nagyon vágyom Rád! annyira szeretném érezni, ahogy minden porcikámat átjárja az érzés, hogy szeretek, és viszontszeretnek, úgy, hogy fel se merül a kérdés, hogy tényleg szeretsz?? mert egyszerűen minden pillanatban érzem, ahogy árad felém a szeretete, és én is így sugárzom felé az enyémet.

Remélem van ilyen, remélem egyszer én is megtalálom, és nem csak azt nézem, ahogy minden pasi aki érdekel megtalálja valaki másban.

Jó volt a kérdés: "Én küldtem el őket, vagy ők hagytak itt engem?" hát igen... keresem a választ. A "szegény én" azt mondja bennem, hogy ők hagytak itt, de asszem ez nem ilyen egyszerű...

Remélem Ő, a nagy Ő is keres engem, és egyszer egymásra találunk, és akkor nem lesz több kérdés, mert az összes válasz ott lesz benne!

Csalódtam. Benne is és magamban is. Az hogy mindkettőnknek része votl abban, hogy így alakult, az még nem csökkenti az én felelősségemet.

És tegnap reggel óta ül rajtam a felelősség érzése, mázsás súlya...

És igen nagyon akartam, mert nagyon nehéz ellenállni, és persze kísértettük is az ördögöt, feszegettük a végső határainkat, hogy meddig bírjuk tartani az önuralmat.

Mert oké, megbeszéltük, hogy nincs szex többé köztünk, és megígértem, hogy támogatom ebben, és nem csábítom, de azért heti egyszer együtt ücsörögtünk meztelenül a forró vízben, és nagyon jó volt, azért is, mert kibírtuk, hogy nem estünk egymásnak, kezdett barátivá válni a kapcsolatunk testi közelséggel, intimitással, de kevesebb szexualitással.

Kétszer működött is. Harmadszor jutottunk el a végső határra. valahogy mindketten egyszerre.. Már fürdéskor éreztem, hoyg valami más... határozottan éreztem a keménységét, és el kellett húzódnom, hogy vissza tudjam fogni magam.

Éjjel direkt nem meztelenül aludtam, hoyg ne legyen túl nagy a kísértés, de egy idő után le kellett őt állítanom, mert a folyamatos simogatásnak-cirógatásnak már alig tudtam ellenállni.

Aztán eljött a reggel, folytatódott a simogatás, és megint éreztem, hogy kíván... és én is kívántam őt, nagyon!! És nem volt megállás, túl voltunk a határon, onnan már semmi nem számított... Megcsókoltuk egymást, amit szintén nem tettünk hetek óta, és egyre hevesebben követeltünk egymástól egyre szorosabb közelséget, míg összeolvadtunk.

Gyorsan múlt el, és jött a helyére a lelkiismeret-furdalás, a bűnbánat...

"Ne haragudj" mondtam.

Van egy srác, G, akivel még az ősszel ismerkedtem meg. Ő volt az első, akivel találkoztam azok közül, akiket a fb-közösségi oldalon ismertem meg. Nekem már alapból bejött a pasi, jó picit macis alkatú, de nagyon édes :)

És habár tök jót beszélgettünk, és sétáltunk, és még utalt is arra, hogy találkozzunk újra, valahogy erre nem nagyon akart sor kerülni... aztán valahogy mégis találkoztunk újra, de azután végképp eltűnt..

Persze az fb-n küldözgetett mindenféle jópofaságot, de rá kellett jönnöm, hogy az nem nekem szól, csak kattingat összevissza, vagy mindenkinek küldi, így aztán letiltottam az msnről is, mert minden pillanatban amikor megláttam a nevét, akkor az jutott eszembe, hogy nem kellettem neki.

Aztán eltelt 8 hónap, és a Quimby kapcsán újra elkezdtünk beszélgetni, és tök megörültem neki, mert még mindig olyan pasi, aki nagyon bejönne nekem. És akkor is azt mondta, hogy majd találkozzunk-beszéljünk, ha hazajöttem.

De valahogy aztán megint eltűnt, de annyi még kiderült, mikor ráköszöntem, hogy az exével megy Londonba hosszú hétvégére... és hát sejtettem, hogy abból mi fog kijönni, és jól is gondoltam, pedig féltem tőle, és most eléggé szarul esik, hogy már megint nem kellettem neki.. de legalább most megmondta, hogy mi a szitu.

Szóval próbálok örülni a jóhírnek, hogy ő most boldog, hogy most majd működni fog a kapcsolat, amiről nem tudok semmit, de már másodszor választotta őt helyettem...

És nem értem, miért fáj... valszeg azzal van kapcsolatban, amit mostanában megfigyeltem magamon, hogy aki nem lehet az enyém valami miatt, az sokkal jobban kell, így van ez P(4)-gyel is, így volt korábban P(3)-mal, és így van most vele.

És nem értem magam, hogy miért csak az kell, ami nem eléghető??

Pár napja P(4)gyel álmodtam. A szokásos bonyolult álom volt sok emberrel, akik mindig útban voltak, ugyanis én csak 1 dolgot akartam, de azt nagyon, végre kettesben lenni és összebújni... szorosan...

de ez mind hülyeség, már több mint egy hónapja volt, hogy megismerkedtünk a sok véletlen folytán, de akkor még féltem attól, amilyen érzéseket ébresztett bennem a gyengéd érintése, és igyekeztem tartani magam ahhoz, amit akkor jónak tartottam.

ma már azt is hülyeségnek tartom. régen úgy gondoltam évekig, hogy monogám és hűséges típus vagyok, most viszont egyikről sem érzem úgy, hogy megérné a próbálkozást. izgalmasabb egyik pasi ágyából a másikba mászni, élvezni a sokszínűséget, és próbálni közben valahogy elnyomni a feltörő magányt. Valahogy kitölteni a tátongó űrt.

ez egyre nehezebb. rá kell jönnöm, hogy ez nem megoldás. de még mindig jobb, mint az egyedüllét? vagy mégsem?

tegnap találkoztam M-mel :) pedig nem is terveztük, csak spontán alakult :) egyszercsak rámköszönt msn-en, és aztán megbeszéltük, hogy unatkozunk, és találkozni kéne ;) és tök jó volt újra együtt hülyéskedni, kibeszélni a csajokat (sokat ;) ), és a srácokat (abból is több van ;) ), meg közben megbeszéltük, hogy romlott gonoszak vagyunk, de megtanultunk együtt élni magunkkal ;)

rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk az alagút tetején az első sorban ülve...

aztán kerestünk egy kicsit eldugottabb, nyugisabb helyet, hogy kettesben lehessünk ;) elég jó volt, meg izgi :) és az mindig jó :)) az egyetlen negatívum, hogy elhagytuk a fülhallgatóját, mert ledobta magáról, és elfelejtette felszedni :(

aztán sétáltunk, gyönyörű az éjszaka Budapesten! Ahogy másztunk fel a Gellérthegyre egyre szebb kilátás tárult elénk... ott feküdt előttünk egész Pest fényben úszva, aztán ahogy felértünk a Citadellára megcsodálhattuk a budai oldalt is.

Annyira jó volt éjszaka mászkálni a városban egy kedves sráccal! Olyan rég csináltam ilyet, és ez most felszínre hozta a kellemes emlékeket, amikor korábban másokkal sétáltam ugyanezeken a helyeken. és én nagyon szeretem a nosztalgiát :) olyan jó érzés elmerengeni a szép emlékeken!

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom
Meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Annyira szeretem ezt a számot! Úgy érzem, nagyon leírja, azt amit most érzek, vagyis nem, azt amit érezni szeretnék, igen, inkább ez a jó szó...

ha tudnám magam adni...

ha lenne valaki, akinek adhatom, akinek adni akarom...

igen, valami ilyesmi....

már megint túl sokat akarok.?

annyira szeretem, mikor koncertről hazamenet Quimby szövegek visszhangoznak a fejemben! ilyen a Magam adom című szám is... majd meg fogom keresni a szövegét :) lehet ide is felrakom majd ;)

a másik ami nagyon jó az a Sehol se talállak refrénje:

Nagyon fullos volt ez a hétvége, volt benne minden, lazítás a háznál Almádiban gyönyörű kilátással a Balcsira;bulizás-koncert hallgatás Veszprémben az utcazenén, alvás egész nap, vagy egész nap fent lenni alvás nélkül.De akkor vegyük sorban:

Péntek:

délelőtt indultunk Almádiba az álomnyaralóba, távol a város és a Balaton-part zajától. Ebédet főztünk, de csak lightosan, gnocchit bertolli öntettel, majd este kis sörözés után nekivágtunk Veszprémi Utcazene Fesztiválnak. szerencsére An nagyon alaposan átnézte a progit, és kinézte nekünk a legtutibb programokat :) meg persze a legjobb hamburgereset is meglátogattuk :) az idő gyönyörű volt, mindenki rövidnadrágban, meg ujjatlan polóban volt, gondolni sem kellett pulcsira :) mászkáltunk a városban, meg meghallgattunk egy nagyon jó olasz zenekart, és hihetetlen jót ugráltunk rá! sajna hamar elfáradtunk, ami nálam részben az allergia miatt is volt, ami kitört rajtam pár nappal korábban. An nagyon nem örült, mert ő hajnalig szeretett volna bulizni, de egykor hazamentünk.

Szombat:

na ez volt az a nap, amikor kisebb megszakításokkal végig aludtam. fél kettő felé értünk haza, akkor  mindenki rögtön lefeküdt, majd 8 körül keltem, akkor ettem egy kicsit, majd visszafeküdtem, és fél 1ig aludtam :) akkor már elég kipihent voltam, hogy hosszabb időre felkelje, csináltunk fincsi ebédet, a szokásos tésztát halas-paradicsomos öntettel friss paradicsomból :) mindenkinek nagyon ízlett! De közben megérkezett a vihar, én nagyon lelkes voltam először, azt hittem, csak egy nyári zápor lesz :) ki is mentem fürdőruhában ugrálni a szakadó esőbe :) mondjuk fél óra múlva, mikor még mindig esett, és 20 fokot esett a hőmérséklet, akkor már nem volt olyan vicces a dolog. Délutáni ejtőzés gyanánt aludtam kb fél4től negyed7ig, amikor An ébresztett, hogy nemsokára indulunk. Olyan volt felkelni, mintha reggel lenne, ittam egy kávét, ettem a spagetti maradékából, majd összeszedtük magunkat, és nekivágtunk a veszprémi éjszakának, eltökélten, hogy most aztán hajnalig nem megyünk haza. Megint Krisz volt a sofőr, ahogy előző nap i, tök jófej tőle, hogy bevállalta! a mai napot egy kis kocsmában kezdtük lélek és test-melegítő felessel, mert nagyon hideg volt, és nem készültünk meleg ruhával, de az alkoholnak jó hatása volt ránk :) meg persze aztán a koncerten ugrálásnak is! Elsőnek egy francia zenekart hallgattunk meg, aztán visszamentünk még egy körre a kocsmába, majd jött a nagy tombolás a Quimby-n! Egyre jobban szeretem őket! aztán az este az Expresszóban folytatódott egy amerikai koncerttel, majd táncolással hajnalig, pontosabban 6ig :) de közben nagyon ugrottam, mert az amerikai koncert elején összeismerkedtem egy nálam fél fejjel alacsonyabb francia pasival, aki cigivel és piával kínált, de nagyon nem tudott angolul, de végülis a pia is elég volt, de nem nagyon jött be a srác, de attól még hiába küldtem el, meg kerültem, de mindig visszajött, szóval mikor elfogyott a pénzünk, akkor jól jött, hogy lelkesen meghívott újabb italra, mikor odamentem hozzá :) jó persze ez csúnya dolog, de így járt... persze próbálkozott folyamatosan, közben kiderült, hogy ő is abban a francia zenekarban játszik, ami nagyon tetszett nekünk, An is összeismerkedett az egyikkel, meg a buli vége után hívtak, hogy menjünk majd el következő este a Bp-i koncertjükre.

Vasárnap:

Szeretem a buli utáni reggeleket, amikor a rendes embereknek már indul a napjuk, vasárnapi elfoglaltságként füvet nyírnak, a nők elkezdenek ebédet főzni, reggelit adni a családnak, de mi még csak azon gondolkodunk hova lehetne továbbmenni. Szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül, hamarosan több helyi srác is csatlakozik hozzánk, akik szintén mennének tovább, és egy éjjelnappali kocsmába visznek minket, ami elég lepattant, de attól még megteszi. A lányokkal összedobjuk utolsó filléreinket, és veszünk egy sört hármunknak, meg dumálunk a srácokkal. Ani még nagyon pörög, táncol a zenegépből jövő zenére az egyik sráccal, akinek én meg lenyúlom a magára hagyott sörét többször is ;) végül olyan fél9körül indulunk hazafelé stoppolni a srácok kíséretével, akik nem nagyon hisznek benne, hogy hazajutunk stoppal, de eléggé meglepődnek, mikor az első autó megáll, és elvisz minket. Ígyhát csalódottan, telefonszám nélkül maradnak az út mellett.

A sofőr nagyon jófej, kiderül, ők is bulizni voltak, és alvás helyett inkább lemennek a Balatonpartra napozni. Minket teljesen hazavisznek a házig, ami nagyon jó, mert semmi erőnk nem lenne felmászni a hegyre gyalog. otthon An-nal nekiállunk főzni, mert nincs kedvünk még aludni, csinálunk újabb tésztát, de ezúttal paradicsomos cukkinis hal lesz hozzá :) ami ha lehet még finomabb, mint az előző napi :) közben jól kibeszéljük az estét, és reggelt, de sajna az alvás valahogy nem megy, pár óránál többet nem tudok aludni... a délután ejtőzéssel és takarítással telik, majd egy kis fagyizás után nekivágunk az araszolásnak Bp felé, ami eléggé kegyetlen, mert meleg van, és fáradtak vagyunk nagyon. kb kétszer olyan hosszú az út, mint odafelé, de végre este 10re már itthon vagyok, és bevethetem magam az ágyba, hogy kipihenjem a hétvége fáradalmait, és rendszerezzem az élményeket :) ez utóbbi még hosszabb lesz.

"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.

A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt, mi lesz ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta barátnőinek, akik azt mondták: "Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését.

Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár.

A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elvesztett értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

"Miért jöttél?"- kérdezte a halált.

"Hogy újra együtt repülhess a madaraddal"- felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám volna szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Paulo Coelho, Tizenegy perc

úgy látszik az én életem a P-k körül forog, valahogy mindenkinek ez a neve, múlt héten megismerkedtem P(4)-gyel :) meg a haverjával :) a körülmények egész érdekesek voltak, ugyanis egy baromi jól sikerült este és buli után tartottam hazafelé apukámhoz hajnali fél 4kor, amikor megszólítottak. Először nem akartam válaszolni, de aztán jófejek és szimpik voltak, szóval dumálni kezdtünk, és igazából annyira nem akartam egyedül hazamenni, szóval engedtem a rábeszélésnek, hogy felmenjek hozzájuk reggelizni. Vicces volt, mert P(4) odaadta nekem a kulcsát, bizonyítva, hogy bízhatok bennük, szóval bíztam :)

és igazából nem is csalódtam, zenét hallgattunk, dumáltunk, kicsit flörtöltek, de annyira nem mertem belemenni, még azt is megmondtam, hogy van pasim, de ez a P(4)  elég helyes srác! azóta is rá gondolok... tök jó lenne újra talizni, de én hülye kiengedtem a kezemből a kontrollt, és nem kértem el a számukat... :(

Most azt tervezem, hogy hagyok nekik valami üzit az ajtón, vagy valami ilyesmi... tiszta hülye vagyok... nem értem, miért jut ilyesmi eszembe,  mikor elvileg valakivel vagyok... és ez még nem elég, de gondolok néha P(2)-re is, és közben próbálok úgy tenni P(3) felé, hogy minden ok... mert tök jó vele, csak valami mégsem... de ezt még nem tudom...

pedig jó lenne ha végre kezdenének kicsit letisztázódni a dolgok bennem, körülöttem...

nem teljesen értem, miért tépem fel időről időre a saját sebeimet, amik a szívemen vannak, és már éppen kezdenek gyógyulgatni, már nem olyan gyulladtak, és akkor sót szórok bele, letépem a frissen begyógyult felső réteget, hogy újra nyílt legyen, és mindenre fokozottan érzékeny...

és mindehhez elég a blogja... pedig már azt hittem kezdem elfogadni, de azt hogy ő révbe ért nagyon nehéz elfogadni, azt hogy én nem voltam neki elég, nem voltam neki jó, nem tudtam azt nyújtani, amit a másik és ez nem csak azon múlik, hogy szakítottam, ez addigra már rég folyamatban volt, szóval nem büntethetem magam azzal, hogy én dobtam el magamtól, mert ő sem kapott utánam két kézzel, sőt, csak beletörődött, nem küzdött értem, de ez is már a múlté, nincs értelme ezen rágódni, de tényleg nincs, de attól még fáj.

és hiába gondolja, hogy ő nem rúgta fel a kapcsolatot, a passzív félnek is ugyanolyan része van az eseményekben, mint az aktívnak, csak ő nincs tudatában. az aktív dönt, a passzív csak viseli, pislog, próbál reagálni, túlélni, jobb az aktív szerepében lenni

végre vége, mármint a vizsgastressznek, az érzésnek, hogy tanulni kéne de nem bírok, persze nem lett tökéletesen sikeres, de ezt nem is várhattam, maximum remélhettem, de azért két nap alatt 4 vizsgát nem lehet normálisan megcsinálni. hát tényleg nem lehet az első 2 ötös lett, ami nagyon feldobott, de kb 10 percem volt, hogy rákészüljek a 3dikra, és az nem volt elég, ezért inkább kijöttem. Még lett volna egy fél délutánom és egy estém, hogy felkészüljek a reggeli utolsóra, de egyszerűen már lefáradt az agyam, és képtelen voltam... hát nem is ment... írásbeli helyett szóbeli volt és azt mondta, hogy ez kevés volt, amit mondjuk én is tudtam...de sajna csak utólag jöttem rá, hogy ez hosszabb távú problémát is felvet, de azzal kapcsolatban még megpróbálok majd intézkedni, ugyanis ezen múlik, hogy be tudom-e fejezni egy év múlva az egyetemet... hát igen, erre gondolni kellett volna korábban is... de még nem adtam fel...

a tegnapi napot kb zombiként töltöttem, de végre felhívtam rég nem látott ismerősöket, meg aludtam egyet délután, de semmi értelmeset nem bírtam csinálni, le is feküdtem este 10kor, hogy mára kipihenjem magam, és tényleg sokkal jobban érzem magam :) végre jön a nyár!

szörnyű álomra ébredtem ma, nincs is kedvem visszafeküdni már... nagyon sokmindent álmodtam az éjjel és sokat forgolódtam, nagy összevisszaság volt az egész, de most a vége a lényeg, amire most felébredtem, és annyira megijedtem tőle... szóval az volt, hogy P(3)mal álmodtam, hogy telefonon beszélünk, és hogy azt mondja, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, hogy maradjunk csak barátok tényleg... meg még nem emlékszem miket, de az biztos, hogy nagyon örültem, amikor felébredtem, és rájöttem, hogy csak álom volt, de ezzel együtt rámtört a félelem...

persze ez törvényszerűség lenne a kapcsolatunkban, mondhatni az eddigi tendenciák alapján ez következik. amikor több mint fél éve először találkoztunk, akkor én zárkóztam el a továbbiaktól, aztán barátok lettünk. Aztán május végén úgy éreztem lehetne ebből több, de akkor ő zárkózott el tőle, de azért elkezdtünk többet beszélni és találkoztunk is, ami aztán elvezetett ahhoz, hogy mégis elkezdődött valami, de akkor még nem voltam belül kész, akkor még ott volt bennem a másik kettő élménye, amit még nem voltam kész elengedni, pedig ő beleengedte magát a dologba, szóval megint én voltam, aki visszavonulót fújt, és megint visszatértünk a barátsághoz, és akkor kezdett bennem minden átalakulni, egészen mostanáig, hogy rettegek attól, hogy az álmomnak bármi köze lesz a valósághoz, de remélem nem!

nem tudom mi van velem, és hogy mit akarok egyáltalán, csak azt tudom, hogy mit nem (tanulni) de ez már csak két nap, és utána? nem tolhatom majd el az összes döntést az életemben, hogy most nem érek rá, mert tanulok, és akkor tényleg szembe kell néznem azzal, hogy mi is ez az egész, egyrészt azt mondtam neki hétfőn, hogy legyünk csak barátok, de ehhez képest állandóan rá gondolok, és jövő hétre már megbeszéltünk egy találkát, egy szex-találkát, legalábbis az is tuti lesz benne, szóval most feltehetem magamnak a kérdést, hogy mi a f*szt csinálok????

és tényleg állandóan rá gondolok, és minden erőmre szükségem volt ma is, és tegnap éjjel is, hogy ne írjak neki sms-t, és eddig kibírtam, de kb vele akarok lenni, és egy csomó közös progit akarok csinálni vele, és nem tudom mi ez az egész velem... :(

annyira szörnyű, amikor van egy srác, nevezetesen P(3), és imádok vele dumálni, mert hihetetlen jófej, de valahogy úgy érzem, hogy nem kattinthatok rá állandóan most hogy kicsit kikosaraztam, és már másodszor tértünk vissza a "csak barátok" kategóriába, és nem akarok túlságosan "ráakaszkodni" mert nem akarom hogy azt higgye, hogy akarok valamit, vagyis hogy az a valami valami több... szóval nem tudom, olyan bonyolult, hogyha az embernek férfi barátja van, akit imád, és mégsem akarja, hogy a másik félreértse a dolgot.

És ennél még rosszabb a dolog, mert tök szeretnék vele időt tölteni :) mármint mászkálni, mászkálni mindenfelé, fagyit enni, dumálni, élvezni a nyarat, párnákat venni a szobájába, meg kirándulni. Ez tilos hogyha csak barátok vagyunk??

Meg mondjuk tök szeretném, ha megtaníthatnám pár dologra a nőkkel kapcsolatban, hogy legközelebb több szerencséje legyen, meg most már hogy tudom, hogy nem gáz a srác, most már tudom ajánlani akár másnak is ;) meg vihetem majd társaságba, mint kedves barátot :)

azt hiszem tudom mire lenne szükségem most, nagyon furán fog hangzani, engem is meglepett egy kicsit, mikor rájöttem, de azt hiszem egy ideig gyakorolnom kéne az absztinenciát, jó nem alkohol tekintetében, hanem szexben. Ugyanis tényleg úgy érzem, hogy tök kiüresedett, hogy kb 1 kivételével minden pasiból kiábrándultam körülöttem, és lehet, hogy következő alkalommal belőle is kiábrándulnék, szóval inkább nem teszem.

Meg kíváncsi vagyok meddig bírom. Még  sosem csináltam ilyet, és ki akarom próbálni, és lehet, hogy mellékhatásként visszajön kicsit az életkedvem, és lehet, hogy megismerek majd valakit, aki tényleg megérdemli majd, hogy neki adjam magam, és nem csak az x+1-dik pasi lesz akivel lefekszem.

Mert tényleg akarom hogy jelentsen valamit nekem, és én is jelentsek valamit neki, és tényleg értékes legyek neki, ne csak egy csaj, akit bárki megkaphat.. Mert nem akarok teljesen elértéktelenedni, meg csak testi szinten élni az életem. Ez egy szakasz volt csak az életemben, és büszke vagyok rá, hogy nem gondolom azt, hogy az egész életem ilyen lesz.

A másik ami miatt ez jó lesz, mert szeretnék magamra koncentrálni kicsit, feltárni, hogy én mit szeretnék, és nem csak érzelmileg, hanem szexuálisan is, ugyanis habár mindig nagyon élveztem a szexet, de azért az orgazmus gyakran elkerült, és meg akarom ismerni magam, hogy tudjam majd legközelebb mondani a pasinak, aki, hogy mit is szeretek, mi az amitől tuti elmegyek :) Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy akkor lesz a legjobb a szex, ha mindkét fél arra koncentrál, hogy neki a legjobb legyen, ahelyett, hogy a másik élvezetére koncentrálna. És jobban belegondolva van benne valami.

Szóval nem tudom hogy fog menni nekem ez az absztinencia dolog, de szeretném visszanyerni picit a tisztaságomat és ártatlanságomat :) már amennyire lehet. Meg a lelkesedésemet, és a képességet arra, hogy szeressek, és elsajátítani a teljes odaadást testileg lelkileg! Szép célok...

annyira szarul érzem magam! olyan önző dög vagyok! tudhattam volna, hogy nem szabad olyanba belemenni, amiben nem vagyok biztos, amikor ennyire káoszos minden. Remélem tényleg nem bántottam meg nagyon, mert egy nagyon édes srác! Kéne találni majd valami módot arra, hogy azért megtanítsak neki pár dolgot, hogy mit igen, és mit nem, meg esetleg hogy egy pár dolgot hogyan.. Mindenesetre most egyedül leszek, és nem keresek senkit legalább egy hétig, és akkor meglátom, hogy vagyok, és mit szeretnék...

remélem addigra kitisztul kicsit a kép, megszabadulok a vizsgák stresszétől, kicsit fellélegzek, kitakarítok, rendet rakok, és megpróbálok kicsit belül is, már nagyon rám fér... ezt a következő 5 napot meg túl kell élni! Most tényleg a tanulásnak kell az elsőnek lennie, csak úgy tudom ezt megcsinálni!!!

Asszem minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor már nem tudunk mit adni egymásnak, és onnantól jön a stagnálás, majd a leépülés. Jó ha az ember észreveszi ezt a pontot, és időben ki tud szállni, mielőtt még minden elromlana, mielőtt meg kéne élni, hogy amit szerettél a másikban az már nem jelent semmit. Asszem az én életemben most eljött egy ilyen pont. Ma éjjel túlzásba vittük a "beszéljünk-meg-mindent" és a nagy öszinteségben olyan dolgokat beszéltünk meg, amiket sosem szabadna. Legjobb szex, legbizarabb szex, más partnerek jellemzői, asszem ezek nem véletlenül tabuk. És valahogy ez megölt bennem valamit, egy nagyon jó  érzést, ami egy hete még nagyon mélyen élt bennem, de először az érzelmek fenyegették meg a létét, most meg a túlzottan megosztott testiség.

meg már kicsit unom az "én nem megyek bele komoly kapcsolatba, mert nem szeretek szakítani" témát, meg hogy "amikor velem szakítanak azt nem tudom lezárni, arra mindig vágyni fogok" és ez oda vissza igaz?? Hát szerintem nem, vagy legalábbis nem csak azon múlik, hogyha vaalki szakít velem, akkor mindig is vágyódni fogok utána, ez nagyon függ a kapcsolat minőségétől, az érzelmek mélységétől.

picit megkönnyebbültem, de még mindig nagyon ver a szívem! de örülök, hogy sikerült megtalálnom a megfelelő módot, időt és kifejezéseket, hogy megmondjam P(3)nak, hogy nem fog működni a dolog. Egész jól fogadta, sőt akár mondhatom, hogy büszke vagyok rá! nagyon megértő volt. Tudom, hogy azért rosszul esett neki, de azért ez természetes.

Telefonon beszéltünk, mert nem akartam msn-en, az kissé személytelenebb. Szóval felhívtam, de valahogy nem bírtam rögtön belekezdeni, úgyhogy először mesélt a napjáról, ami teli volt sikerekkel a munkájában több területen is, és olyan jó hallgatni ahogy előadja, hogy már megint jól helyretett pár embert, akik azt hitték bele tudnak kötni :) olyan hiper magabiztos tud lenni ilyenekben! Jó lenne, ha ez a magabiztosság és önbizalom átkúszhatna valahogy a magánéletébe is, hogy ott is olyan sikeres legyen, mint a munkájában.

Szóval mire elmesélte a történteket megfogalmazódott bennem amit mondani szeretnék, és el is tudtam mondani, hogy nem érzem azt, amit szerintem kéne, és hogy valszeg jobban akartam egy kapcsolatot, mint amennyire ez hozzá kötődne, és így viszont nem akarom csinálni vele.

De nagyon örültem, hogy azt mondta, hogy tartsuk a kapcsolatot, mert annyira bírom, annyira jófej, csak nem tudok rá pasiként gondolni... viszont remélem még ezek után is tudunk majd barátok lenni!

... érzések... mikor szabad kimondani őket? Van olyan kapcsolat, ahol tabu? Hát igen... főleg az olyan kapcsolat, amiben elvileg nem kéne lenniük, de valahogy mégis bekúsztak a küszöb alatt a szívembe, és onnan már nem volt visszaút, a kimondatlan ott volt velünk az ágyban, és neki valami nagyon kifinomult érzéke volt hozzá, hogy állandóan kérdezgesse, hogy mi az amit nem mondok ki, de én tudtam, hogy nem szabad kimondani, és mégis...kezdett elhatalmasodni rajtam, habár tudtam, hogy mit várhatok és mit kaphatok tőle mégse volt már elég, teljesen akartam őt, és akkor veszítettem el, mikor ezt kimondtam. De magamra vessek!

De ennek a bejegyzésnek most az a célja, hogy emléket állítson az érzésnek, aminek sosem szabadott volna megszületnie, de mégis helyet kapott a szívemben, de csak rövid időre, de az még nem vesz el az értékéből, mert csodálatos volt! Amikor csak egyszerűen szorosan öleltük egymást és nem kellettek szavak, amikor szintén anélkül hogy bármit is mondtunk volna már még szorosabban ölelkeztünk, és nem is akartuk elengedni egymást! És aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy nem akarom elengedni sohasem. De a vége mégis ugyanaz lett. Az hogy az érzés megszületett még nem volt baj, de az hogy beszélni kezdtem róla az már igen. Ígyhát most már az érzés és a kapcsolat is a múlté. De lehet hogy jobb is így! Annek kell örülni amennyi volt, és nem akarni többet, amikor már nem lehet.

Inkább örülni kell, hogy viszonylag fájdalommentesen sikerült lezárnom az életemnek azt a részét, amikor egy olyan sráccal kavartam, aki a párhuzamos kapcsolatok híve. Azért annak örülök, hogy velem bármiről tudott beszélni, remélem én iskellemes érzéseket nyújtottam neki, és kellemes emlék leszek az életében. És lehet, hogy még nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra, de mostantól igyekszem monogám lenni, és nyitott maradni, hogy az igazi rámtalálhasson egy szép napon. Ehhez már csak egy lezárandó kapcsolat van hátra P(3)mal, és még nem tudom hogyan lehet gyengéden megoldani a dolgot, de igyekszem megtalálni a módját. Mert ő tényleg egy olyan srác, aki megérdemelne egy rendes lányt, csak én most nagyon nem ott tartok ahol ő, bármennyire is szeretném.

szóval ez már iszonyatos!! nem vagyok normális! Most ott tartok, hogy ez nagyon nem jó P(3)-mal, mert kb olyan, mintha párkapcsolati gyorsvonaton ülnék, és erre még nem vagyok kész!! Egyrészt közölte kb két nappal azután, hogy eldöntöttük, hogy megpróbáljuk, hogy majd menjünk meglátogatni a szüleit... én meg azt hittem leesek a székről, és mondtam, hogy mostanában nem fogok ráérni vidékre utazni, meg hogy nem kell elsietni semmit..

Múzeumok éjszakáján voltunk, és belázasodott szegény, így hazamentem vele, és útközben megkérdezte, hogy "de attól még szeretsz?" hát erre se tudtam mit válaszolni, de észrevette, hogy rosszul tette fel a kérdést, de nekem meg az fogalmazódott meg a fejemben, hogy meg kéne néznie a  "Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt" című filmet, mert azokat a dolgokat csinálja kb, amit ott a nők követnek el, hogy elriasszák, vagy épp megtartsák a pasit, és az én esetemben kicsit a riasztó hatást éri el a dolog...

Nem lesz könnyű a beszélgetés, de minél előbb túl kell esnem rajta, mert olyan, mintha egy exponenciális függvény szerint komolyodna szerinte a kapcsolatunk, engem pedig hasonló sebességgel késztet a szitu arra, hogy kihátráljak...

Meg most a fotóválogatás projekt ahogy közeledtem a napjainkhoz egyre frissebb sebeket érintett és ezek közül némelyik felszakadt... erre az is rásegített, hogy az exem, P(ex) lakást vesz, és nem is akármelyik lakást szerette volna, pont azt, ahova én is szívesen költöztem volna vele, az unokatesóm fantasztikus lakását, de már (szerencsére) eladták. próbálok örülni neki hogy boldog, de úgy hogy nekem úgy érzem most esélyem sincs rá így elég nehéz...

Az egyetlen jó a mai napban az volt, hogy este barátnőkkel nagy duma-partit tartottunk, jól kibeszéltük az életünket.. tanácsot nem nagyon tudunk adni egymásnak, mert többünknek hasonlóan bonyolult a szerelemi élete, de az nem mondható kb egyikünkre se, hogy harmonikusan boldog párkapcsolatban lennénk, de persze van akinek több esélye van erre :)

annyira jó érzés, mikor valaki már fél éve hallgatja a sok hülyeséget, amit csinálok, meg gondolok egyszer csak esélyt ad arra, hogy legyen valami köztünk. Hogy ez a valaki azt mondja, hogy nem számít semmi, amit eddig csináltam, csak az számít, ami mostantól történik :) és ez annyira felüdítő, felszabadító, amikor ez történik :) nagyon hálás vagyok neki! Most mellette újjászülethetek, és szerintem vele is valami hasonló fog történni, és csodaszép kalandok sora vár ránk :) meg egy nagyon szép nyár, és még ki tudja mi minden.

Miközben nagyon örülök az új kezdetnek próbálom kicsit rendberakni a múltamat, mindezt úgy, hogy albumba rendezem az életem 2003 nyarával kezdve. Ez nagyon izgalmas utazás, amikor újraélem a kellemes emlékeket, és minden a helyére kerül :) remélem hamarosan papírformát is ölt majd a projekt :)

...de végül aztán neki is mennie kell... hiába minden... annyira durva, mikor az egyik srác ugyanazt mondja nekem, amit én mondok egy másiknak... de aztán rá kell jönnöm, nem várhatok rá örökké, hogy felnőjön, vagy felvállalja az érzelmi bevonódást, és a kockázatát annak, hogy aki odaadja a szívét valakinek az megsérülhet, de közben átélhet eszméletlen magasságokat is, amelyeket sosem érhet el, ha megragad a középszerű párhuzamos kapcsolatok szintjén... 

Nagyon ijesztő volt, mikor kicsit mélyre ment a beszélgetés, és láttam rajta, hogy ez már túl sok volt, és egyszerűen elfordult tőlem, és reggelig rám se nézett, semmi jóéjt csók...

És aztán reggel nem elég, hogy teljesen kitárom neki a szívem-lelkem, de csak azt kapom cserébe, hogy ő nem akar komoly kapcsolatot, neki jó így, ahogy most vannak a dolgok köztünk, és döntsem el, hogy mit is akarok... egyrészt nem akarom elveszíteni, és imádok vele lenni, és szeretnék még, de ezt így egyszerűen nem tudom csinálni... ha neki nem elég, hogy valaki elfogadja mindennel együtt, úgy hogy mindent tud róla, és úgyis szeretne vele lenni, úgyis szereti... akkor nem tudom, hogy valaha talál-e olyat, akivel boldog lesz... És miért nem lehetek az én?

Najó, ez így hülyeség... lehet, hogy tényleg vége lenne egyszer, de nem éri meg a szakítás fájdalma azt a pár-több hónapnyi boldogságot, szerelmet, amit egymásnak nyújthatnánk? Velem kell, hogy legyen valami gondja, mert vele is belement kapcsolatba, volt már korábban is kapcsolata, velem miért nem akarja???? ez nem fair!!

És akkor még ő beszél féltékenységről, hogy van egy csaj, akivel kb négy éve tart a viszonya, mikor épp nincs kapcsolata, vagy ki tudja talán még akkor is, és hogy milyen gáz, hogy az emberek szeretnek hosszú távú kapcsolatban lenni?? Hát ő nem normális, és mégis... buknak rá a csajok, én is teljesen beleszerettem, de kénytelen vagyok a másik srácot választani, mert nem akarok bennemaradni ebben az önpusztító párhuzamos-kapcsolatos körben. Kell hogy legyen kiút, és remélem megtalálom.

Hevesen dobog a szívem, olyan mintha a remény egy kis labda lenne, ami ott pattog benne :) alig bírom kivárni az estét, lehet, hogy ma is talizunk, és valószínűleg akkor végre beszélünk arról ami már nyomja a lelkem egy kis ideje, és lehet (a remény ezt mondatja velem) hogy lesz is belőle valami! Annyira szeretném!!

Annyira izgi a várakozás! Főleg amikor az ember egy jó dologra várakozik (remélhetőleg) és egy olyan valakire, aki nagyon fontos neki!