Nemis tudom, hol tartottam tegnap... szóval 6kor keltem, próbáltam, nagyon erősen rávenni magam, hogy összeszedjem a gondolataimat, és a jegyzeteimet a játékszerek kultúrális vonatkozásairól, de nehezen forgott az agyam :( de azért haladtam, átnéztem azokat a részeket, amelyek hozzám tartoznak, aztán rohantam a suliba fél 10-re, hogy még beszéljünk az Á-val, de már útközben hívott, hogy nem ér be, sebaj, addig a folyosón olvasgattam, majd ahogy jöttek az ismerősök, úgy inkább áttértem a beszélgetésre inkább.
A bev nevpszin tiszta ideg voltam, a gyomrom egy merő görcsben, és pont most volt ilyen gondolkodós, "beszéljétek-meg-csoportban" óra, ami alapvetően érdekes volt, de nem most... alig bírtam kivárni a végét, így is késtem egy kicsit, de még csak időpontegyeztetések, meg ilyesmik voltak. Aztán megmozgattuk a népet, körbeültettük őket, hogy családiasabb legyen, de kihagytuk az aktív játékot, pedig szerintem nagyon poén lett volna :) jó nagy összekavarodás. Azzal kezdtük, hogy miután mindenki körbe ült, megkértük őket, hogy mindenki mondja el, mit játszott/szórakozott legutóbb. Egész érdekes dolgok kijöttek. Nekem nagyon tetszettek azok, hogyjátszótéren hülyülés, meg az, hogy dobókockával kidobják, hogy merre mennek, milyen járművel, stb :) Aztán Á belekezdett, sztem elég unalmasra sikerült az egész, ugyanis a nő időnként hosszan beszélt az elméletetkről, amelyek általában a legkevesebb érdeklődésre tartanak számot (szerintem).. meg nem értettem mit dumál olyan sokat 8elvileg ma nekünk kellett volna beszélnünk, vagy mi a szösz. Á is kicsit be volt lassulva, nem is értettem. Aztán ő beszélt hosszan. Aztán az egyik pihenőnél sikerült közbeillesztenem a saját mondókámat. Igyekeztem érdekesen beszélni ról,a meg nem úgy belassulva... de nem tudom, mennyire volt jó... Madárka szerint ok volt, ez nagyon PC (politikailag correct :) ) volt tőle. Szóval túléltem, de teljesen ki voltam ütve...
Aztán találkoztam Kedvessel, ebédelni mentünk. Én rekott krumplit ettem, amiből kjihagyták a tojást, de volt benne helyette hagyma, nem volt rá tejföl, így nagyon száraz volt, meg nem is volt jó, de azért megettem, de oda tuti nem megyek többet enni! köszben szenvedtem, hogy mennem kéne, mert könyvtáraznom kéne... De végül megvártam a kedvest, és vissza is kísért.
A könyvtárat továbbra se bírom elviselni :( max 20 percig. Most is ez lett, aztán menekültem. Hazajöttem, hogy nekiállok írni abból, ami van, meg keresek statisztikákat az öngyilkossági arányról, de nem nagyon találtam. Aztán úgy döntöttem, hogy elég! És visszamentem a suliba, ott írtam a tanárnak, hogy kaphatnék-e haladékot, útközben szerencsésen összefutottam Nini-vel, és beszélgettünk amíg haza nem ért, mert nagyon kellett sietni, de ma találkozunk a lányokkal, és végre dumálunk egy nagyot :) Már nagyon hiányoznak.
Utána leültem az Andrássy úton, és elkezdtem olvasni egy könyvet az öngyilkosságról, hogy elüssem az időt, mire jön Huncut befejezi a kungfu-edzést. De rosszul tudtam hova kell menni, így még kb húsz percet kellett rá várnom, ő meg morci volt, mert még a telefonba hisztiztem :( (hülyevagyok!!!) de aztán megbékült, elmentem vele a koliba, hívott, hogy menjek Dr. House-t nézni, ami egy szupi surozat, de még előtte ettünk, meg hülyültünk a haverjával, szóval nagyon móka volt :) Két rész is megnéztünkj, 11 is volt mire hazaértünk.
Szeretem Huncutot, nagyon, remélem ezt ő is tudja!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.