Te jó ég, csak most vettem észre, hogy ezer éve (vagy csak 6 napja??) nem írtam semmit, pedig azért pörögtek az események ezerrel :)
Szóval vegyük sorra:
Júli 21. este
Az egyik lengyel lakótársamnak itt volt látogatóban a barátja, aki amúgy itt dolgozik már 3 hete Angliában, valahol, pár órányira innen, a városra nem emlékszem, és velük együtt elmentünk a WhiteHouseba iszogatni, meg bulizni. A Whitehouse amúgy egy nagyon igényes pub, öröm benne ücsörögni, nagyon szép a belső kialakítása, meg jó tágas. Egész jól elbeszélgettünk, de a srácnak elég alap szinten van az angolja, szóval a Betty fordított neki, ami vicces volt... na mindegy, aztán egy sör után úgy döntöttünk, hogy megyünk táncolni. Egész jó zene volt, táncolgattunk 3asban, aztán kiderült, hogy egy másik lengyel csajszi is ott van, két arab pasival, az egyiknek rögtön be is mutatott (a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy 24 éves... meg alacsony) aki meg is hívott pár italra (konkrétan egy tequilára és egy whisky-kólára) közben beszélgettünk, de nem nagyon éreztem jól magam vele, mert iszonyatosan nyomult, de mondtam neki, hogy nem igazán pálya nekem így a dolog, úgyhogy akkor egy kicsit alábbhagyott a nyomulással, de azért időnként próbálkozott újra... na mindegy, azért dumáltunk mindenféléről, hogy mit dolgozik itt, meg hogy már 6 éve itt él, meg satsat... egész jófej volt attól eltekintve, hogy állandóan a nyakamba akart mászni, és nemértette, hogy én miért nem akarom, még akkor se, mikor mondtam, hogy van barátom... na mindegy, aztán hívták telefonon a barátai, hogy menjenek át a Liquidbe, ami egy egész jó diszkó, ahova többször mentünk a csoporttal. Szóval átmentünk kb 1 körül. Oda amúgy 11-ig ingyenes a belépő, de tekintve, hogy már az elmúlt, és szombat este volt, így 8 font volt a beugró, de a pasi közölte, hogy tudja, milyen diáknak lenni, és fizette ezt is, meg még egy italt (újabb whisky-kóla) aztán megint táncoltunk, és egyre nehezebb volt levakarni... aztán kezdett elegem lenni belőle, hogy csak azért mert rámköltött kb 15 fontot, ezért már az övé is vagyok... na hát ezt nagyon benézte. Aztán mikor már nem volt hajlandó kimenni cigizni, mert nem akartam vele menni, és hogy akkor biztosan mással fogok táncolni, meg satöbbi, akkor közöltem vele, hogy abban biztos lehet, hogy fogok, meg hogy nem vagyok az övé, és ott is hagytam, és elmentem táncolgatni. Egész jól elvoltam, megismerkedtem egy kedves angol sráccal, aki nagyon aranyosan nézett fehér ingben és nyakkendőben. Mint kiderült Londonban dolgozik, és munkából jött bulizni. JÓ sokat dumáltunk, aztán haza is kísért, hogy ne kelljen egyedül hazamennem. Addigra már kb hajnali 4 volt... nem sok időm maradt aludni a másnapi kirándulás előtt.
Júli 22. vasárnap
Szóval kb 4 óra alvás után nagy nehezen kivakartam magam az ágyból, és eltámolyogtam a buszig, ami aznap Windsorba vitt minket. Windsor egy újabb fantasztikusan bájos angol városka, ami attól különleges, hogy ott van a királyi családnak egy ma is használatban lévő kastélya.
Útközben jót hülyéskedtünk a Szilvivel a Cintivel, meg a Petivel, beszólogattunk a kocsikra, meg egyéb hülyeségekről dumáltunk, nagyon poén volt, meg meséltem nekik az előző estéről, ami azért jó hosszú volt, meg amúgy a Peti is ott volt aznap a Liquidben, beszéltünk is futólag. Vicces ez a Peti, majdnem mindig mikor látom a Liquidben, akkor vizet iszik, állítólag azért, mert nem akar berúgni, de ez akkor is gáz, ennyire nem lehet valaki spórolós...
Szóval megérkeztünk windsorba, ami kb azonnal elvarázsolt minket, de az első állomás így is a kávézó volt, és szerencsétlenségünkre a Bogit most nem tudtuk olyan könnyen lerázni, mint Stratfordban, úgyhogy kénytelenek voltunk az egész napot vele tölteni. Nem igazán lelkesedtem az ötletért, de nem nagyon volt választásom. Szóval kb az egész napot a kastélyban töltöttük. Nagyon jó volt, mert kaptunk ingyenes 'audio-guide'-ot, amit én még sosem próbáltam, de nagyon élveztem, hogy azzal lehetett mászkálni, és mindenről hallgatni cuccokat.
Az egész kastély gyönyörű volt, fantasztikus elképzelni, hogy valaki (mondjuk az angol királynő :) ) azokbban a szobákban lakik. Meg volt ilyen videó arról, hogy milyen amikor ilyen nagy fogadást adnak ott. A Cinti meg a Bogi előrerohantak, de mi a Szilvivel kiélveztük az egészet, mindent meghallgattunk, megnéztük a termeket :)
Sajnos bent nem lehetett fényképezni, de annál több képet csináltunk kint az épületekről, meg egymásról, meg nagyon élveztük az egészet, meg persze jókat dumáltunk és hülyéskedtünk közben.
Mire a végére értünk már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elsődleges szempont lett, hogy találjunk valamit enni, én végül egy subway szendvics mellett döntöttem, ami nagyon fincsi volt, de aztán a többiekkel a McDonalds-ban kötöttünk ki, és sajna nem bírtam ellenállni, és ettem két sajtburgert én is, olyan fini volt, de nagyon rosszul éreztem magam utána, hogy ennyit ettem...
Utána már csak ücsörögtünk egy padon, meg nézegettük az eddig készült képeket látvágyosan figyelmen kívül hagyva, hogy a Bogi is ott van. Már annyira várom, hogy felrakhassak pár képet az itt készültek közül az iwiw-re :)
A visszaúton bealudtunk, pedig filmet is vetítettek nekünk (valami Flushed Away) vagy ilyesmi, de nagyon bealudtunk, mert azért fárasztó volt a nap nagyon.
És még így is csak utólag derült ki, hogy kihagytuk valamelyik királynak a szeretőjének a házának a megtakintését, ami ilyen kicsit ferde kunyhó, amit titkos folyosó köt össze a kastéllyal, és most egy tündéri kávézó működik benne.
Az este elmentünk a Cintivel és a Szilvivel inni egy sört a Whitehouse-ba, és nagyon gonoszak voltunk, mert leráztuk a Bogit, meg hazudoztunk, hogy próbáltunk szólni neki, meg ilyenek, szóval viccesen alakult, de jól éreztük magunkat, mint általában. :) de azért korán hazamentünk, mert másnap reggel az esszén kellett dolgoznunk, amit délután be kellett adni.
Júli 23. hétfő
Hát igen, az esszé... viszonylag korán felkeltem, és 10re már benn is voltam az egyetemen, és folytattam a munkát az esszével, persze nem teljes erőbedobással, közben írtam emaileket, meg mindenfélét nézegettem, meg dumáltunk. 1500 szót kellett írni, és nagyon utáltam az egészet, úgyhogy egyszerűen átírtam mondatokká a bácsi diáit, meg kiírtam két bekezdést a könyvből, és már jelentősen túlteljesítettem az elvárást (kb 2100 szó lett). Természetesen neki annyira nem tetszett a dolog, de erről majd a csütörtöknél.
Vicces volt, mert a Bogi előző héten állandóan a könyvtárba járt, meg írta az esszét, meg könyvet olvasott hozzá meg minden, aztán vasárnap előadta a hattyú halálát, hogy őneki elege van, és nem adja be az esszét, mert hogy eddig kézzel írta, és hogy nem lesz ideje begépelni... meg bla-bla, aztán mi már kb 2 órája a gáp előtt próbáltunk alkotni, mikor beesett, és nekiállt, be se jött órára, csak a végén adta be, mi meg leléptünk a felénél, szóval 'sajna' megint nem találkoztunk. De sikeresen beadtuk az esszét, végigunatkoztuk az órát, aztán leléptünk haza, és akkor jött a meglepi :)
Az én drága, egyetlen, legkedvesebb párom küldött nekem egy rózsát, ami a szobámban várt egy édes kis vázában. Annyira örültem neki, majdnem ugráltam örömömben. hihetetlen jó őrzés volt, kicsit úgy éreztem, meg sem érdemlem, hogy valaki ilyen édes legyen hozzám. De a légyeg, hogy angyon szeretem, és úgylátszik ez kölcsönös :)
Az este megint a Liquidben telt. A hétfői bulik ott nagyon jók, meg ottvolt az egész summerschool, és a spanyolok nagyon csinálják a bulit, meg mindenkire mosolyognak, meg táncolnak :) Kb megint zárásig maradtunk, de hétfőn korán zárnak, kb 1 vagy 2 felé, szóval volt idő aludni is. Mondjuk a spanyoloknak ilyenkor kezdődik az élet, úgyhogy ők még ilyenkor a parkolóban csinálnak partit maguknak, tapsolnak, és flamencot táncolnak, hihetetlen mennyire lazák és partyzósak, általában hajnali 4ig nyomják, mondjuk aztán nem is kelnek fel délig.... :)
Júli 24-5. kedd-szerda
Na, hát így a távolból kb semmi enm jut eszembe, amit erről a két napról írhatnék. Talán annyi, hogy szerdára megbeszéltük a Cintivel, és a Bogival, hogy főzni fogunk, de Bogi megint előadta magát délután, hogy ő 6ig mindenképpen a számítógépteremben marad, mert hogy ő mennyire tanul.... bla-bla úgyhogy én korábban hazamentem, megvettem a sajtot és a hagymár hozzá. Az előkészületeket kb 6kor kezdtük meg a mi konyhánkban, ahol Bogi nagyon vicces volt... Ugyanis krumplit sütöttünk, ami köztudottan órákig sül, rajta hagymával és végül sajttal. A hagymát vágtam fel először, mert meg kellett várni, amíg a Bogi lehozza a krumplit, és hát nem kapkodta el. Aztán a Cinti nekiállt pucolni a krumplit, én meg felvágtam a másik hagymát, de a Bogi meg valahogy nem vágta, hogy a krumplit kéne először berakni, és közölte, hogy ő felvágja a sajtot... nagyon nem értettem a logikát, de hát istenem, nem mindenki tudja előre átgondolni egy kaja elkészítésének az egymást követő lépéseit....
Szóval ketten pocoltuk a kruplit, aztán a végén Bogi is besegített, megpucolt kb egyet a 20ból, aztán gyorsan felvágtuk, sé bedobtuk a sütőbe, hogy kezdjen sülni, aztán próbáltam valahogy megszabadulni a Bogitól, mert nem akartam, hogy ott üljön két órát, de szerencsére akartak sört venni, úgyhogy el is mentek, és meg felügyeltem a kaját, aztán szerencsére csak a Cinti jött vissza :) és a Bogi csak később jött vissza, addigra már csak fél öra volt hátra, épp ráraktuk már a hagymát is, aztán már csak pár forgatás, és ráolvasztottuk a sajtot, majd nekiestünk. Isteni volt! Nagyon jól sikerült. Persze a Bogival osztottuk egymást szinte végig, de nem tehetek róla, hogy egy kicsit se szimpi, és szánalmas. Na ennyi elég róla. :)
Na, azért ahogy belekezdtem egész sok minden eszembe jutott erről a napról :) az este meg a lengyel lányokkal mentünk sörözni a Whitehouseba, ahol szerdán nagy akciók vannak, aztán a Szilvi, Cinti és szerencsétlenségünkre a Bogi is csatlakozott... Hát, nem ez volt az este fénypontja, de az jó volt, hogy én látványosan a lengyel csajszikal voltam :) táncoltunk is kicsit, de viszonylag hamar hazamentünk, ugyanis másnap két teszt is várt rám, amikre addig még szinte egyáltalán ne készültem. Az egyik a vizsga a pszichón, a másik meg egy nyelvi szintfelmérő, TELAS-teszt, amin ha az ember jó eredményt ér el, akkor tanulhat itt, mert elég jó szinten van hozzá :)
Júli 26. csütörtök
Na, miután viszonylag hamar lefeküdtem, korán felkeltem, hogy mihamarabb a számítógépnél lehessek és készüljek a két vizsgára, mert a TELAS-hoz voltak próbafeladatok a neten, amiket a Dominika elküldött nekem. Meg próbáltam minél többet átnézni a pszichóból is, de csak kb a 3adáig jutottam, sebaj, azért 2re mentünk, megírni a TELAS-t. Nagyon kemény volt! Először egy oldalas szöveg elolvasása után kellett kérdésekre válaszolni, aztán egy másik szövegbe kellett kiválasztani a megfelelő kihagyott bekezdéseket, úgy hogy kettővel több volt a kelleténél, hát meg kell mondjam nem voltak könnyűek.. aztán volt ilyen Mondatba behelyettesítendő szót kellett 4ből kiválasztani, meg egy másik feladatnál ki kellett találni, hogy a mondatba helyettesítendő szónak milyen formája kell, ige, vagy főnév, vagy melléknév, vagy akármi.... Meg természetesen volt gap-teszt is, egy szövegből kihagyott szavakat kellett kitalálni. Már ez is elég kemény volt, de volt még két írásos feladat az egyik egy esszé, minimum 250 szó a személyiség és a tanulás kapcsolatáról. Szernecsére az eddigi pszichó tanulmányaim után nem volt nehéz mindenfélét hantáznom a vizuális tanulásról, a pincérek különleges memóriájáról, mindenféle tanulást elősegítő módszerekről, meg a személyi különbségekről, hogy valaki két napot készül valaki meg két hetet, és ugyanolyan jegyet kapnak... szóval ilyeneket írtam. Aztán volt még egy feladat, ami érvelésről szólt, pro és kontra kellett érvelni amellett, hogy 40-50 közötti házaspárok vállaljanak-e gyereket.
Én adtam be elsőnek a tesztet, mert nem volt kedvem még egyszer átnézni, és amúgy is rohannom kellett a pszichó vizsgára. Már alig volt ott valaki... és én voltam az utolsó, ugyanis kb 3kor kezdték, és én 4 felé estem be, azon is gyorsan átfutottam, főleg tippelgettem, 65 kérdés számítógépes kitöltéssel... néha szerettem volna megnyitni a diákat, de aztán inkább nem tettem, pedig a tanár nem volt a közelben... végül 33 pontot értem el, de nagyon mérges voltam, mert egy csomó kérdésnél második átnézéskor a jó tippet rosszra javítottam, na sebaj. Amúgy a vizsgán voltak elég gáz kérdések is, pl hogy a felsoroltak közül melyik sorozatgyilkos volt küldetés orientált, meg ilyenek... vicces ez a felszínes pszichó, amit a pasi előadott. Az össz eredményem amúgy C- lett, vagyis kb 3as, ami nekem tökéletesen megfelelt, tekintve, hogy menyit készültem rá (semmit :) ) megkaptam a certificate-t, ami nagyon szép, meg visszakaptam az esszémet a silány értékeléssel, és le is volt tudva a nap neheze. Azért rendesen el is fáradtam közben, még elküldtem pár emailt, de az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy ismerősökkel dumáltam a számítógép teremben, meg hülyéskedtünk a Petivel.
Miután visszamentem és megvacsiztam szintén ismerősök látogatásával töltöttem az időt, a magyar csajokkal dumáltam, és mejdnem lekéstem a vacsimeghívásról, ahol a spanyolokkal főztünk spanyol omlettet.
Nos ez úgy kezdődött, hogy beléptünk a konyhájukba, és hihetetlen dzsuva fogadott minket, úgyhogy első körben én nekiálltam mosogatni, mert kb 1 db tiszta edényük nem volt, és a mosogató full teli volt, a Cinti meg nekiállt lemosni a tűzhelyt, ami kb úgy nézett ki, mintha lehányták volna... szegény csajszi azt sem tudta, hogy mentegetőzzön. Közben persze egismerkedtünk a többiekkel, volt ott egy olasz lány, aki olasz kaját főzött párfuzamosan, tésztát tonhalas mártással (később kiderült, hogy mindenkinek csinált, és isteni finom volt).
Meg nekiestünk az omlettnek is, kellett hozzá krumplit pucolni, amit olajban kisütöttünk, ezt aztán összekevertük, meg beleraktuk a szintén kisütött hagymát, majd megsütöttük omlettnek. Isteni finom volt :) rengeteget ettünk, annyit, hoyg mikor utána elmentünk iszogatni a Whitehouseba, akkor még egy fél sört se tudtam magamba nyomni... teljesen mozdulni sem bírtam. Meg persze főzés közben tök jót dumáltunk. Aztán viszonylag korán lefeküdtem, mert nem volt kedvem partizni, meg fáradt is voltam, inkább olvastam az ágyamban a The Devil wears Prada-t angolul, és nagyon élvezem :)
Júli 27. péntek
(na már majdnem elértem a mához :) )
A péntek futással kezdődött, ami nagyon jólesett az előző napi nagy zabálás után, és nem akartam, hogy túl komoly következményei legyenek :) A Cintivel mentünk, és olyan jót dumcsiztunk, hogy észre se vettük, hogy már 5 kört lefutottunk (legalábbis én nem, ő számolta), úgyhogy nyomtunk még egy kört. Megjegyzem korábban a maximumom 4 volt, úgyhogy most nagyon büszke voltam magamra :) meg azt is elhatároztam, hogy csak almát eszek egész nap, és kiböjtölöm az előző napi zabálást. Még külön jól is esett, csak néha voltam éhes.
Délelőtt elmentem megnézni a TELAS-tesztem eredményét, és nagy meglepetésemre 2es szintet értem el, ami azt jelenti, hogy ha akarnék (és lenne pénzem) akkor tanulhatnék itt szeptembertől, ami szuper! El is játszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha... de aztán úgy döntöttem, hogy előbb szeretném otthon befejezni a tanulmányaimat. Aztán ki tudja :)
A délelőttöt a számítógépteremben töltöttem, aztán hazamentem olvasni, meg vártam, hogy hazajöjjenek a többiek, mert csak az órájuk után indultunk Londonba :) De 2re mindenki elkészült, és megvettük a jegyeket kis fennakarás után, és 3ra már Londonban is voltunk. Először a Tower Bridge-t és a Tower of Londont néztük meg. Az egyik srác, aki velünk volt, Micheal, ő elég jó fotós, hatalmas kamerával, és csomó képet csinált :) remélem majd kapok belőlük. Aztán elmetróztunk a St. Paul Cathedral-hoz, és megnéztük a London Museum-ot is, ami tök érdekes volt London történetéről, meg ilyen interaktív. Mikor jöttünk kifelé egy pasi megállított, hogy értékeljem a látottakat, és csak a végén derült ki, hogy nem angol vagyok, és ennek nagyon megörült az ipse :) vicces volt.
Aztán újra metróra szálltunk, mert a lengyel csajszi el akart menni egy ajándékboltba, ami a Piccadily Circle-nél van. Eddigre a fiúk már nagyon türelmetlenek voltak, mert nem volt még alkalmuk leülni enni, és ettől nem tudták értékelni a helyet sem :) ilyenek ezek a férfiak, mindig csak a hasukra gondolnak :)
Aztán úgy döntöttünk, hogy ők üljenek le a Green Parkban, mi meg elmegyünk megkeresni a boltot, amiről közben kiderült, hogy nem a Piccadily-nél van, hanem a Trafalgar Square-nél, de ott már könnyen megtaláltuk :) majd vissza a srácokhoz, még ücsörögtünk kb fél órát a parkban, élveztük a nyugalmat, és a pihenést. Aztán észrevettem egy meleg párt, ami aztán témát adott a következő fél órára, mert én viszonylag liberális véleményt képviseltem azzal kapcsolatban, hogy vállalhassanak-e a melegeknek gyereket (szerintem igen) meg hogy ez hogy hat a gyerekre (erről fogalmam sincs, de szerintem elsősorban a szeretet és harmóniával teli környezet a fontos) na mindegy, ezt most nem fejteném ki részletesebben, mindenesetre szerintem nagyon aranyosak voltak, ahogy gyengéden megcsókolták egymást.
Itt aztán elváltunk a srácoktól, ugyanis ők a British Museum-ba akartak menni, meg ugyanabba az ajándékboltba, ahol mi is voltunk, mi meg az Oxford Streetre. :) Meg is beszéltünk egy talit egy óra múlvára a British Museumnál.
Neki is vágtunk az Oxford Street forgatagának, elsősorban egy Borders-t kerestünk, mert akartam nézni naptárt, de nem győzött meg teljesen, hogy nekem mindenképp kell olyan... azért lehet a Krisztinek veszek egyet holnap, de én asszem keresek majd valamit otthon, amit én kidíszítek...
Aztán indultunk is a múzeumhoz, de útközben észrevettünk egy teaboltot, ahol én is vettem egy csomó teát, úgyhogy megmutattam a Bettinek is, akinek szintén nagyon tetszett a dolog, ő is jól bevásárolt, hat különféle teát, de ezzel jó sok időt eltöltöttünk, és 15 perc késéssel értünk a talihelyre. A srácok addigra már sehol sem voltak, a múzeum is zárt, már fáradtak voltunk, úgyhogy vártunk rájuk 10 percet, miután küldtünk nekik üzit, majd elindultunk a vonathoz, és hazajöttünk. 10 óra volt, mire Luton-ba értünk, hulla fáradtak voltunk, de azért én akartam menni bulizni, el is mentünk a Liquidbe, ahova a Cintit beengedték az én jogsimmal, ami persze rá egyáltalán nem hasonlít, de nem ez a lényeg, nagyon bátor az a csajszi :) úgy szeretem! De a buli nem volt valami jó, úgyhogy visszamentünk a szállásra, ahol viszont hatalmas bucsúbuli volt zenével meg mindennel a parkolóban, csak az volt a baj, hogy majdnem megfagytam. De jó volt a hangulat, meg a zene is, beszélgettünk, mindenki fényképezkedett mindenkivel. Pár dolog zavarta meg csak a bulizást. Az egyik, hogy egy feket srác, aki mindenkire mászik, most a Cintire (aki csak 17 éves) kattant rá, és nem hagyta békén, azt magyarázta neki, hogy menjenek, és "csinálják", szegény csajszi meg csak ismételgette, hogy nem ő nem akarja, a pasi meg magyarázta, hogy dehát biztonságos..... hát mikor mondta a Cinti, akkor teljesen eldurrant az agyam, majdnem felrúgtam a pasit, hogy hogy jön ő ehhez, hogy egyáltalán felhozza a témát. De aztán inkább csak vigyáztunk a Cintire, meg közben lejött a Peti is és én lenyúltam a fantasztikus és szuperokos gépét, és azzal fényképezgettem az embereket, és nagyon élveztem :)
A másik zavaró esemény az az volt, hogy kiderült, hogy a Bogi valamiért berágott (mert asszem a Cinti meg a Szilvi korábban otthagyták) és úgy döntött, másokkal megy Londonba. Hát szegény Cinti majdnem összeomlott, de aztán a Bogika kimagyarázta a dolgot, de én szerintme már nem nagyonfogok hozzászólni azután hogy ezt bejátszotta az egyik legkedvesebb lánnyal, akit csak itt megismertem. De aztán a Cinti megnyugodott, meg ha minden igaz végül együtt mentek Londonba, de ezt nem tudom, mert reggel nem találkoztam velük... ugyanis 8kor indultak, én meg később keltem csak. Remélem azért minden rendben van velük.
Na ennyi volt az elmúlt hét legendáriuma, lassan már leszárad a kezem a sok gépeléstől...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.