Pár napja P(4)gyel álmodtam. A szokásos bonyolult álom volt sok emberrel, akik mindig útban voltak, ugyanis én csak 1 dolgot akartam, de azt nagyon, végre kettesben lenni és összebújni... szorosan...
de ez mind hülyeség, már több mint egy hónapja volt, hogy megismerkedtünk a sok véletlen folytán, de akkor még féltem attól, amilyen érzéseket ébresztett bennem a gyengéd érintése, és igyekeztem tartani magam ahhoz, amit akkor jónak tartottam.
ma már azt is hülyeségnek tartom. régen úgy gondoltam évekig, hogy monogám és hűséges típus vagyok, most viszont egyikről sem érzem úgy, hogy megérné a próbálkozást. izgalmasabb egyik pasi ágyából a másikba mászni, élvezni a sokszínűséget, és próbálni közben valahogy elnyomni a feltörő magányt. Valahogy kitölteni a tátongó űrt.
ez egyre nehezebb. rá kell jönnöm, hogy ez nem megoldás. de még mindig jobb, mint az egyedüllét? vagy mégsem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.