Szabadon mint a madár?

Ez a hétvége is mozgalmasan telt :) főleg a vasárnap, amikor anyuval Londonban voltunk, és ismételten lejártam a lábam :) de London már csak ilyen :)

De előbb nézzük a szombatot. Mikor hazamentem a könyvtárból akkor megebédeltem 3 puffasztott rizs karikát sajttal, meg paradicsommal, aztán úgy döntöttem, hogy nem maradok az üres lakrészben, ugyanis addigra már mindenki hazalépett, hanem átcuccolok egy másik apartmanba, ahol még laknak emberek. Szereztem is kulcsot, meg segítséget az átcuccoláshoz, és beköltöztem (erre csak utólag jöttem rá) egy csak fiú apartmanba, de a szempont az volt, hogy közel legyek valakihez, akit ismerek, és a Petit választottam. Tök jó volt, mert nemsokára haz is ért, és akkor dumáltunk a konyhában miközben arra várt, hogy megsüljön a mirelitpizzája. Kérdeztem tőle, hogy alakult a péntek éjjel további része, mert nagyon aggódtam, hogy miután leléptünk a Szilvivel, nem történt-e valami szörnyűség a Cintivel. De megnyugtatott, hogy nem, végig együtt voltak, és habár a fekete srác eléggé provokatívan viselkedett, de a Peti visszafogta magát, mert igazából ha eldurvult volna a helyzet, akkor nem igazán lett volna esélye a 120 kilós srác ellen.... Engem az egész sztori kicsit kiborított, hogy honnan vette a 120kilós fekete srác a bátorságot, hogy rámásszon egy alig 17 éves kislányra, és arra próbálja rávenni, hogy elfeküdjön vele, miközben azt magyarázta a Szilvinek, hogy vele a Cinti teljesen biztonságban van, mert hogy "biztonságos" lenne a dolog... hát ezt eléggé kétlem... Na szerencsére semmi nem történt, de az a srác egy állat, remélem többet nem fogok találkozni vele.

Aztán visszaértek a Szilviék Londonból, úgyhogy felpakoltam magamra a cuccaimat, a Szilvi meg a Domi bőröndjét, és nekivágtunk a városnak... hát meg kell mondjam, majd leszakadt a vállam... de nagy nehezen odaértünk, meg felcuccoltunk az emeletre, aztán lerogytunk az ágyra, és nem is mozdultunk percekig... aztán összekapartuk magunkat, és visszamentünk. Dumáltunk a Cintivel, néztük, ahogy pakol, aztán csatlakozott hozzánk a Bogi is ( :( ) és együtt lementünk a Petihez megnézni azokat a képeket, amiket az előző este csináltam a Peti gépével a buliban, háát, meg kell mondjam, nem lettek a legjobbak, még mindig nem vagyok egy született fotós... de hát ez van.

Olyan hullák voltunk, hogy kb csak hevertünk a Peti ágyán készen arra, hogy bármelyik percben elaludjunk :) meg persze közben poénkodtunk, hogy itt van neki 4 nő.. :) Aztán szerencsére Bogika lelépett, és mi meg az én szobámban dumáltunk még kb egy órát legalább. Vicces volt ott ültünk a sötétben, nézeggettünk fényképeket, a kedvencünk persze továbbra is a brazil srác :) meg röhögtünk azon, hogy a Bogi minden képen úgy néz ki, mint aki utálja a helyzetet, meg az egész életet képtelen élvezni, és még emelett hülye fejet is vágott... :) mindig :)

Aztán olyan egy fél egy felé már nagyon hullák voltunk, úgyhogy mindenki lelépett a saját ágya irányába :) mondjuk aludni nem igazán tudtam, állandóan felriadtam, aztán 8kor végleg feladtam a küzdelmet, és inkább olvastam... meg átvettem a Bogitól a Szilvi London utikönyvét, majd jó utat kívántam neki...

Nem sokkal 9 előtt a Szilvi is feltűnt hasonló fáradtan, egy fél órát hevertünk a szobámban agonizálva, majd úgy döntöttünk, hogy ideje menni. Leadtuk a kulcsokat, majd mentem a vonathoz, ahol valamiért nem fogadták el a kártyámat, űgyhogy ki kellett vennem a pénzt, aztán valami hülye felújítás-karbantartás, vagymiahalál miatt korábban le kellett szállnom , és metróval beküzdenem magam a Barbican-ig, ahol anyuval találkoztunk. Nagyon reméltem, hogy megtaláljuk egymást. A Barbican amúgy egy lakótelep magas házakkal, és közte ilyen gyönyörű park egy szinttel az utca felett. Nagyon szép volt ott! Aztán a Barbican Center nevű művelődési központ előtt meg is találtuk egymást anyuval. Fantasztikus napot töltöttünk együtt, rengeteget beszélgettünk, sokat sétáltunk, minden nyugis volt, nagyon élveztük a kötetlen beszélgetést, és a kötetlen sétálást a városban. Vettünk is pár dolgot, de főleg inkább anyunak :)

Este mire visszaértem Lutonba már 8 óra is elmúlt, úgyhogy kb az estét azzal töltöttük, hogy döglöttünk az ágyon, zenét hallgattunk, olvastunk, beszélgettünk, és próbáltunk mindél kevesebbet mozogni :)

Aztán persze hihetetlen nagyot aludtunk, az egyetlen gon csak az volt, hogy angyon fáztam, de holnap majd kicsit jobban beöltözök, mert azért jobb ha szellőzik a szoba, tekintve, hogy kicsi, és ma 3an leszünk benne.

Este megyünk megnézni a Titanicot, aztán még egyszer utoljára bulizunk egyet a Liquidben :) már csak az éltet, hogy holnap megyek haza! Nagyon-nagyon várom azt a bizonyos repülőtéri pillanatot, amikor végre-valahára Péter nyakába ugorhatok, hogy aztán el se engedjük egymást többet :)