Prokrusztész a görög mitológiában az a híres rabló, aki az Athénből Megarába vezető úton szerezte áldozatait, akiket előbb ágyába vitte. Ha áldozata nagy termetű volt, és nem fért az ágyba, levágott belőle, hogy beleférjen. Ha kicsi volt, addig nyújtotta, míg bele nem fért. Soha senki nem fért bele pont az ágyba, mert titokban állítható volt, távolról megmérte áldozatait, és ahhoz képest állította nagyobbra, vagy kisebbre. (lásd még: Wikipedia)
Ha belegondolunk ezt teszi velünk a világ is. Arra kényszerít minket, hogy meghajoljunk a világ, a nekünk fontos mások akarata előtt, akkor megtagadjuk egy részünket, és újra és újra ezt tesszük, amikor valakitől elfogadást várunk, egyre inább emgtagadjuk magunkat, azt aki igazán vagyunk.
Érdekesen jelnik meg ez az angol kifejezésekben, mutatja a szoros kapcsolatot, még ha csak nyelvi szinten is: dismember (lenyesni) - remember (újra kapcsolatot teremteni). Nagyon szép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.