Nehéz újra írni, cserbenhagytak a szavak... nem akarnak épkézláb gondolatokká, mondatokká összeállni....
Pedig rengeteg minden történik, nagyobb részük egyáltalán nem feldobó, és életre motiváló, nem is értem, hogy miért csinálom.
Belekezdtem egy viszonyba, aminek tudom, hogy semmi értelme, viszont izgi. Ő ugyanaz, akivel volt az a nagyon kiábrándító egyéjszakásom... hát igen, felmerül a kérdés egy olyan után miért is állok szóba vele még? Hát mert édes, vicces, kedveskedő, és izgi az egész helyzet. Meg persze isteni jól táncol! Szóval bulikban mindenképp jó társaság ;)
A másik ami történt, hogy bebeszéltem magamnak, hogy szerelmes vagyok egy barátomba (P(2)). Nem értem miért jutott eszembe, mert oké, hogy kedves, megértő, de azért gondolkodhatnék előre, hogy egy bizonytalan kimenetű kapcsolatért érdemes-e felrúgni egy barátságot, pláne hogy a mostani életvitelemmel nem is vagyok igazán jó barátnő alapanyag... De azért jó volt beleképzelni, hogy ezzel a értelmes, humoros sráccal lehet valami, és olyan jól bebeszéltem ezt magamnak, hogy sikerült szegényt lesokkolnom, mikor egy baráti talin azért mégsem teljesen csak barátian álltam hozzá. Persze a poénkodás itt is megvolt, ami még kicsit rá is segített arra, amit olyan jól elképzeltem, ugyanis állandóan azzal viccelődött, hogy mit is kérek majd reggelire... vagyis miután nála töltöttem az éjszakát, és ez kicsit bekavart nekem, hogy akkor most mit is akar? És ha nem akar semmit, még egyéjszakásat sem, akkor miért poénkodik ilyenekkel? De végül megbeszéltünk mindent. Tiszta pozitív csalódás volt ez a része, ugyanis ellentétben azzal, ahogy a férfiak hajlamosak mellébeszélni, vele gyönyörűen le lehetett tisztázni mindent, és nem hitegetett semmivel, egyenesen megmondta mit gondol, és ezért nagyon tisztelem. Meg azért is, ahogy feldolgozta amikor visszaváltottam "barát"-ba, és elmondtam neki az összes őrültséget amit az elmúlt két hétben csináltam, és amit ne osztottam meg vele, mert reméltem, hogy tud még rám úgy gondolni, mint potenciális barátnőre. De ezt elbuktam... mindegy, nem is olyan baj, többet jelent a barátsága, jobb hogy ezt sikerült felismernem. Mondjuk azért dobott egy hátast, mikor elmondtam neki a vele töltött este folytatását a buliban... :) Azért hihetetlen önuralma van a srácnak, ugyanis egy éve nincs barátnője, és nem híve az egyéjszakásnak, szóval... tényleg abszolút elismerésem neki!
Most amúgy erősnek kell lennem! Ugyanis nincs senki férfi most, akinek fontos lennék, aki felhívna időnként, hogy mi is van velem, kb már az is értelmetlen, hogy megnézzem a telefonomat, hogy keresett-e valaki, mert így, hogy vége a Pszinapszis szervezésnek, már amiatt sem hivogatnak, maximum PDA ügyben, hurrá!
Szóval a lényeg: erősnek lenni, és nekiállni annak a rendrakásnak, hogy mire legközelebb találkozom egy férfival, akivel van értelme bármibe belekezdeni addigra már készenálljak.
na, örülök, hogy azért pár szót mégis csak megtaláltam :) jólesett ezt most leírni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.