picit megkönnyebbültem, de még mindig nagyon ver a szívem! de örülök, hogy sikerült megtalálnom a megfelelő módot, időt és kifejezéseket, hogy megmondjam P(3)nak, hogy nem fog működni a dolog. Egész jól fogadta, sőt akár mondhatom, hogy büszke vagyok rá! nagyon megértő volt. Tudom, hogy azért rosszul esett neki, de azért ez természetes.
Telefonon beszéltünk, mert nem akartam msn-en, az kissé személytelenebb. Szóval felhívtam, de valahogy nem bírtam rögtön belekezdeni, úgyhogy először mesélt a napjáról, ami teli volt sikerekkel a munkájában több területen is, és olyan jó hallgatni ahogy előadja, hogy már megint jól helyretett pár embert, akik azt hitték bele tudnak kötni :) olyan hiper magabiztos tud lenni ilyenekben! Jó lenne, ha ez a magabiztosság és önbizalom átkúszhatna valahogy a magánéletébe is, hogy ott is olyan sikeres legyen, mint a munkájában.
Szóval mire elmesélte a történteket megfogalmazódott bennem amit mondani szeretnék, és el is tudtam mondani, hogy nem érzem azt, amit szerintem kéne, és hogy valszeg jobban akartam egy kapcsolatot, mint amennyire ez hozzá kötődne, és így viszont nem akarom csinálni vele.
De nagyon örültem, hogy azt mondta, hogy tartsuk a kapcsolatot, mert annyira bírom, annyira jófej, csak nem tudok rá pasiként gondolni... viszont remélem még ezek után is tudunk majd barátok lenni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.