Csalódtam. Benne is és magamban is. Az hogy mindkettőnknek része votl abban, hogy így alakult, az még nem csökkenti az én felelősségemet.
És tegnap reggel óta ül rajtam a felelősség érzése, mázsás súlya...
És igen nagyon akartam, mert nagyon nehéz ellenállni, és persze kísértettük is az ördögöt, feszegettük a végső határainkat, hogy meddig bírjuk tartani az önuralmat.
Mert oké, megbeszéltük, hogy nincs szex többé köztünk, és megígértem, hogy támogatom ebben, és nem csábítom, de azért heti egyszer együtt ücsörögtünk meztelenül a forró vízben, és nagyon jó volt, azért is, mert kibírtuk, hogy nem estünk egymásnak, kezdett barátivá válni a kapcsolatunk testi közelséggel, intimitással, de kevesebb szexualitással.
Kétszer működött is. Harmadszor jutottunk el a végső határra. valahogy mindketten egyszerre.. Már fürdéskor éreztem, hoyg valami más... határozottan éreztem a keménységét, és el kellett húzódnom, hogy vissza tudjam fogni magam.
Éjjel direkt nem meztelenül aludtam, hoyg ne legyen túl nagy a kísértés, de egy idő után le kellett őt állítanom, mert a folyamatos simogatásnak-cirógatásnak már alig tudtam ellenállni.
Aztán eljött a reggel, folytatódott a simogatás, és megint éreztem, hogy kíván... és én is kívántam őt, nagyon!! És nem volt megállás, túl voltunk a határon, onnan már semmi nem számított... Megcsókoltuk egymást, amit szintén nem tettünk hetek óta, és egyre hevesebben követeltünk egymástól egyre szorosabb közelséget, míg összeolvadtunk.
Gyorsan múlt el, és jött a helyére a lelkiismeret-furdalás, a bűnbánat...
"Ne haragudj" mondtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.