Szabadon mint a madár?

annyira jó érzés, mikor valaki már fél éve hallgatja a sok hülyeséget, amit csinálok, meg gondolok egyszer csak esélyt ad arra, hogy legyen valami köztünk. Hogy ez a valaki azt mondja, hogy nem számít semmi, amit eddig csináltam, csak az számít, ami mostantól történik :) és ez…

...de végül aztán neki is mennie kell... hiába minden... annyira durva, mikor az egyik srác ugyanazt mondja nekem, amit én mondok egy másiknak... de aztán rá kell jönnöm, nem várhatok rá örökké, hogy felnőjön, vagy felvállalja az érzelmi bevonódást, és a kockázatát annak,…

Hevesen dobog a szívem, olyan mintha a remény egy kis labda lenne, ami ott pattog benne :) alig bírom kivárni az estét, lehet, hogy ma is talizunk, és valószínűleg akkor végre beszélünk arról ami már nyomja a lelkem egy kis ideje, és lehet (a remény ezt mondatja velem) hogy lesz is…

Hát ezt nem hiszem el... holnap vizsgázom, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy tanuljak :( egész nap csak dilemmázok a kapcsolataimon, és nem tudom mit csináljak... Mindenki azt mondja, hogy nem kéne ezt sokáig csinálni, és kezdek bepánikolni, hogy tényleg igazuk van, nem…

Miközben az I don't like Mondays-t hallgattuk és élveztük a lustálkodást az ágyban néha tanulással ill munkával megszakítva, de aztán egyszercsak nem számított többé a munka, csak a csók, és a közleség, és hogy mindketten meztelenek vagyunk, és még közelebb akarunk lenni…