Szabadon mint a madár?

fúú, tegnap szuper napom volt, egy tömbösített órán voltam, ami a szenzitivitásról szól, hogy kultúrálisan érzékenyek, és érdeklődők legyünk. Nagyon érdekes volt, bár az elég fárasztó, hogy 10-től 4ig tartott, de abszolút megérte. Sokat beszéltünk kultúrális tapasztalatokról, furcsa külföldi élményekről, és persze közben megis ismerkedtünk egymással játékosan :)

Nagyon tetszett az is, hogy az olyan részek is, amik elméletről és alapfogalmakról szóltak, azt sem csak előadta a tanár hosszan szónokólva, és magyarázva, hanem először kiscsoportokban megbeszéltük, példákat kerestünk hozzájuk, majd ezeket együtt megbeszéltük, ahol kellett a tanár is kiegészítette, és mindenki elmondhatta az azzal kapcsolatos tapasztalatait is. Ezzel így aztán jó sok idő elment :)

A végén az egyik utolsó feladat (a másikat nem tudom, mert korábban el kellett jönnöm) olyan volt, hogy körbeültünk mind, és valaki középen állt, neki nem volt széke, és akkor ő azt mondta, hogy: "levelet hoztam annak, aki..." és itt mondott egy tulajdonságot, ami lehetőleg sokmindenkire igaz, és akire igaz volt, annak fel kellett állnia, és új helyet keresnie, így mindig más került középre, nagyon jó játék volt :)

Azért jöttem el korábban, mert Szentendrére siettem egy szupi előadásra amit egy ismerősöm szervezett. a busz pont elértem, aztán beugrottam a nagynénémékhez, mert sejtettem, hogy ők is jönnek, nem is tévedtem :) és még volt előtte idő beszélgetni is.

Az előadás nagyon jó volt, a kapcsolatokról volt szó, és hogy a homeopátia keretein belül ezek hogyan gyógyíthatók energetikai elemzéssel. Nagyon érdekes, és gondolatébresztő volt, l is kezdtem agyalni, vajon mi lehet az én fő energiám...

Utána hazasétáltunk, megvacsiztam a nagynénéméknél, és még beszélgettünk sokáig sokmindenről, ahogy szoktunk, utána már csak arra volt erőm, hogy ágyba bújva álomba szuszogjam magam. 

szóval aztán a mai nap. A könyvtárban kezdtem reggel. Vagyis nem is, otthon balhézással kezdtük a napot, nem tudom miért, de ismételten hisztériás voltam, amiatt is, mert az öcsém mindig lelép a meló elől, de ezen most változtatok, rend lesz és fegyelem :-P

 de végül átvészeltük a hisztériás periódust komolyabb összeveszés nélkül Huncuttal, aki el is kisért engem az egyetemig, szóval heppi voltam :) utána aztán bezuttyantam a könyvtárba, és próbáltam anyagokat találni a hétfőn előadandó és beadandó (két külön dolog :) ) cuccaimhoz. Sikerült is valamennyire, csak ez azt eredményezte, hogy tetemes mennyiségű könyvet kellett emgint hazacipelnem :(

A nap nagy részét egy önismereti óra tette ki, ami felülmúlta a várakozásaimat, a legtöbb ember jófej, és többé kevésbé nyitott, valamint jók voltak az ismerkedős játékok, érdekes dolgok merültek fel, és még sikerélményem is volt, ami azért nem semmi, sőt :)

Utána az alagsori irodában mulatni az időt. Újabb skillekre tettem szert az admin terén, ugyanis sikerült a beérkező leveleket és számlákat iktatnom. (najó, azért bevallom mindehhez szükségem volt némi segitségre S.anyu részéről)

Aztán műhelymunkamegbeszélésre mentem, ami egész jól alakult, jófej a csaj és segítőkész, és nincsenek abszurd elvárásai, ami jó!! :)

Majd hazaindultam a tonnányi könyvvel megterhelve, ismét kissé hisztis lettem, mert 25 percet vártam a Kedvesre mire befutott, de azért ezen is túllendültünk végre...

Most túl a vacsin elégedetten és kissé álmosan szemlélődöm :) A Huncut isteni rántott sajtot rittyentett egyes egyedül, ez a specialitása, és most is fincsi lett.

A további program még alakulóban, valszeg lesz valami eksön az ágyban is, ezt a Kedves izgatottan várja :-P lehet előtte még lesz fényképnézegetés, de a vége mindenképp ágyban heverészés és henyerészés lesz :) 

Halihó!

Először még a tegnap estéről: a Kedves mégsem akkor jött, amikor ígérte :( hanem később, én meg addigra már leginkább egy hullára hasonlítottam, ráadásul lelkiismereti fákkom is volt, mert nem igazán sikerült tanulnom, de helyette sikerült órákon át filmet néznem. De azért még este az ágyban beszálgettünk hullákként... Nem volt a legjobb, megint nem sikerült kipihennem magam :( 

jajne, majdnem elfelejtettem: ma szupi napom volt, mielőtt hazaértem és bepunnyadtam, mert voltunk a JAMüvHázban és nagyon szupi! Szerintem ez lesz a befutó! Bár még felujítás alatt áll, és a végleges döntés csak vasárnap születik, de mindenkinek nagyon tetszett, virültunk mint a tejbetök, majd elégedetten kávéztunk és beszélgettünk a DP-ben. :)

Hazafelé szintén jót beszélgettünk, majd jött a hidegzuhany. Gondoltam, beugrom nagyimékhoz, úgyis hívott már a nagymamim, hogy rég látott.. Erre mi fogad? Nagyapám leordítja a fejem, hogy szétszórt, meg alkalmatlan, meg mit tudom még mi vagyok... ja igen azt is mondta még "pszichológusok"... na ez már nókomment, eléggé kiborított, úgyhogy közöltem vele, hogy remélem, hogy most elégedett magával és jólesik neki amit csinál, erre közölte, hogy szemtelen vagyok.... Mindezt azért, mert nem tudtam, hogy befizettünk-e már egy csekket, ha igen mikor?..... szóval kiakadtam, de nagyon. Vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjam meg neki, ha így beszél velem, akkor nem fogom meglátogatni őket többet, de a nagymamámkedvéért visszafogtam magam. Ő meg azzal vígasztalt, hogy "öregszik" meg hogy mindenkivel ilyen.... Hát köszönöm, én többet nem kérek belőle....

Háát, elég elhanyagoltam ezt a szegény kis blogot, lehet fel is kéne adnom a próbálkozást, hogy képes vagyok értelmes, és mások érdeklődésére számot tartó gondolatokat kipréselnem magamból, de azért még remélek :)

Szóval szuper most ez így, hogy itthon vagyok kb 3 órája, és számítógépezésen kívül még semmit nem csináltam, pedig van ám itt dolog, szóval bele kéne már csapnom a lecsóba, és olvasni a sok könyvet a szórakozásról, ami most épp rám vár...

Én viszont inkább Huncutra várok, még kb 4 óra és megérkezik, azt igérte fogunk huncutkodni is :P de azért kéne addig tanulatni.. is... szóval asszem belevágok, aztán majd estére meglátjuk, mi lett belőle.  

muszály leírnom, most rögtön, a barátnőmnél vagyok, olvasom a leírt gondolatait, és basszus, nagyon ütnek. Iszonyú jól ír. remélem egyszer tényleg könyv lesz belőle.... Most csak ennyi. nem szeretném, hogy megtudja, hogy blogolok, rejtőzködöm, hehe :)

Miután felkeltünk, és összeszedtük magunkat, felkerekedtünk, és biciklivel nekivágtunk a környéknek. Először rendbe kellett szedni a bicókat, de mikor ezzel is megvoltunk elindultunk, és letekertünk a tengerpartra Sizewell-hez. Ez arról nevezetes, hogy ott van egy atomerőmű, amit Huncut mindenképp meg akart nézni. Jó szeles volt a nap, úgyhogy hamarosan továbbindultunk a parti dűnék között Thropeness felé. Útközben találtunk egy malacfarmot, ami a kedvencem, és ez különösen tetszett, mert itt szoptatós anyamalacok voltak a kicsinyeikkel, nagyon édesek voltak. Az út a tengerparton vezetett, majd bokrok közti kis ösvénnyé szűkült, nagyon hangulatos volt. Aztán elérkeztünk egy második világháborús bunkerhez, amiből van egy pár szerte a mezőkön, ugyanis az angolok készültek arra, hogy a németek partra akarnak majd szállni valahol…. Szóval és ezek a bunkerek ittmaradtak mindenfelé, és Huncut nagyon kíváncsi volt rá milyen, úgyhogy megálltunk, és megnéztük. Semmi extra nem volt, két koszos helység, de azért Huncutnak tetszett. :) Ami a legjópofább volt benne, az az volt, hogy az egyik ablakon belógott egy szederinda gyönyörű érett szedrekkel, amiből falatoztunk. Továbbindulva az út egyre vadregényesebb lett, hullámvasútszerűen fel-le ment az út :) közben elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy belehúztam, hogy Thropeness-be érjünk, mielőtt jobban elkezd esni. A tónál aztán bevártam anyut és Huncutot, majd leültünk megreggelizni a tóparton, és arról beszélgettünk, ki mit gondol a hosszú, és boldog házasság titkáról, amiről még egyikünknek sem volt tapasztalata… aztán mikor jobban elkezdett esni, akkor behúzódtunk egy kávézóba, és sütit ettünk és teát/kávét ittunk, nagyon kellemes volt. Mire kipihentük magunkat, újra eleredt az eső, de előkerültek az esőkabátok, így mindannyian vízhatlanok lettünk, és továbbindultunk a parton Aldeburghba. Most együtt tekertünk Huncuttal, és versenyeztünk, és nagyon élveztük. Ismét leültünk a tengerparton, meg körbetekertünk a városban, majd Thropenessen keresztül indultunk haza, ott megnéztük a House in the clouds-ot, ami egy átalakított víztorony, ami most lakóház, és olyan 4-5 emelet magas, majd mellette megnéztük a malmot, majd egy a tengerpartihoz hasonló kis ösvényen továbbindultunk. Szép helyeken, és sok szedres mellett vezetett az út, úgyhogy lassan haladtunk az állandó lakmározás miatt :) Visszaérve Leiston-ba még bementünk egy boltba, amit Craft Shop-nak hívnak itt, és csomó szép, és romantikus holmit lehet kapni, képeslapokat, könyvecskéket, de még babaházat is bútorokkal, szóval ilyen ajándékbolt. De anyu nem talált megfelelő ajándékot annak, akinek keresett, szóval hazatekertünk, és a délután többi részében ejtőztünk, főzőcskéztünk, ruhákat mostunk, és beszélgettünk. A vacsi ismét fincsi volt, és édes volt utána a pihenés.

A mai napon anyukámmal és huncuttal mentünk kocsival Woodbridge-be, ami egy nagyon kedves városka a folyóparton. Fura volt, ahogy anyu vezetett a „bal” oldalon :), majd leparkoltunk a város luxusnegyedében, ahol minden házhoz hatalmas park tartozik, nincsenek kerítések, csak valahol a fák között megbújnak a házak, nagyon szép hely volt, el tudnám képzelni, hogy ott lakom :). Onnan lesétáltunk a folyópartra, ahol egy ösvény vezetett a városkába. Éppen apály volt, vicces volt, hogy a hajók az iszapban álltak félig oldalra dőlve, és hogy a fű, ami amúgy a vízben áll most fél méterrel kiemelkedett onnan. Kellemes séta volt a vasútállomásig, ahol megnéztük, mikor megy vonat Ipswich-be, ugyanis azt terveztük, hogy azt is útba ejtjük aznap. Onnan meg felsétáltunk a dombra, ahol megnéztünk egy kedves angol templomot, meg a hozzá tartozó bájos füves temetőt :) Ezután bevonatoztunk Ipswichbe, ahol meglátogattunk egy szép parkot, ahol egy Tudor-kori kúria áll, ami nyitott a látogatók előtt, megismerkedhettünk benne a 17-19 századi életmóddal. De először meguzsonnáztunk a büfében, ahol egy kissé akadozott a kiszolgálás, majd feltöltődve energiával, és kalóriával körbejártuk a házat. Először az alsó szintet, a konyhát a nagy rézüstökkel, a mosodát a kézi tekerésű mosógéppel, majd az egyik lépcsőn felkapaszkodtunk, és bejártuk az emelet termeit, köztük a könyvtárat, valamint a babaszobát, ahol ilyen hatalmas babaházat csodáltunk meg, amiben még világítás is volt, nekem nagyon tetszett. Jó két órát töltöttünk ott. Utána még volt kb. egy óránk a vonat indulásáig, szóval vásárolgattunk. Először a helyi időjárás jellegzetességére való tekintettel (értsd: szinte bármikor eleredhet az eső :) ) szél és esőkabátokat néztünk. Találtunk is egyet Huncutnak, szép, sötétkék színe van. Aztán visszavonatoztunk Woodbridge-be, hogy ott is felfedezzük a boltokat. Mindkét városban nagyon szép, hangulatos a vásárlóutca. Találtam is egy nagyon finom kis cipellőt, amit meg is vettünk, meg kaptam egy szürke pulcsit, ami olyan, hogy egy fehér spagettipántos póló, összevarva a szürke pulcsival. Nagyon kis kedves, Huncutnak nagyon bejött ;) Mikor kivásároltuk magunkat visszasétáltunk a kocsihoz, hazamentünk, és átöltöztünk, ugyanis este étterembe mentünk vacsorázni. Útban az étterem felé megálltunk sétálni Thropeness-ben a tengerparton, néztük a hullámokat. Az étteremben először mindenki előételt rendelt, nekem M-é ízlett a legjobban, ami kis rákokat tartalmazott, leöntve valami fincsi öntettel, Huncut fokhagymás gombát evett. Főételnek BBQ-t rendeltem hagymakarikákkal és sült krumplival, ami istenien nézett ki, de rengeteg volt, kb a felét tudtam megenni, de aztán Huncut besegített, így nem kellett szinte az egészet otthagynom. Utána még rendeltünk desszertet, négyen meg is ettünk kettőt. Ez ilyen tipikus angol édesség volt, aminek nem tudom a nevét, de csokival átitatott piskóta, a tetején karamellel, és az egész leöntve vaníliás öntettel. Isteni fincsi volt. Vacsi után annyira teli voltunk, hogy mozdulni alig bírtunk, de azért még sétáltunk egyet Aldeburgh-ban, nézegettük a kirakatokat, majd mivel mind fáradtak voltunk, hazajöttünk, és bedőltünk az ágyba.