Szabadon mint a madár?

Szóval nagy a zűrzavar.. kergetik egymást a gondolatok, az érzések, az új benyomások, amiket még nem vetettem papírra/billentyűzetre/blogra, de már nagyon kikivánkoznak. remélem sikerül kiírnom őket.. azokat a pillanatképeket, amelyek megragadtak bennem.

-  -  -

A szilánkokra hulló üveg, még mielőtt teljesen szétesne,
pont amikor végigfut rajta a repedés...

-  -  - 

Az esőcseppek, amelyek megállíthatatlanul hullanak, én meg hagyom,
hogy az arcomat, fejemet, hajamat, kabátomat érjék, és nem teszek
ellenük semmit, csak békésen bandukolok hazafelé,
miközben a mesék világában bolyongok.

-  -  -

 Jó érzés most kicsit kiadnom őket magamból, és miközben kiadom remélem, hogy eljutnak valakihez, talán ahhoz is, aki a folyamot újra elindította bennem. Még nem tudom, hogy ezt meg akarom-e állítani, vagy meg kell-e, csak érzem az áradást... És remélem, hogy az eső kicsit engem is tisztábbra mos, és utána miután újra kiderült az ég és elült a por mindent tisztábban fogok látni, ami csak van...

Rászoktam a blogolvasásra. Érdekes, kicsit a múlthoz köt. Mintha így próbálnék visszalesni abba, ami elmúlt...

Vajon miért akarom felkavarni a lelkem állóvizét? Talán ez az élet rendje? Hát igen, most olvastam egy önsegítő könyvben, hogy az élet állandó változás, és meg kell tanulni alkalmazkodni hozzá, együtt változni vele. Mindig félek a változástól, néha mégis én ugrok bele. Néha meggondolom, néha nem. Aztán ha már lezártam egy fejezetet, az nem jelenti azt, hogy el is felejtem.Néha előveszem, mint egy könyvet, kinyitom, és megpróbálok szembenézni vele, akkor is ha fáj, ha esetleg nem vagyok kész rá, mert nincs rosszabb, mikor a lelkem csak állóvíz, és nincs ami megkavarja.

 

Az ebedre  jacket potatoes-t csinaltunk, ami elvileg 20 perc alatt keszul el a mikroban, igenam, de a mikro pont most adta meg magat vegleg iszonyu budos egett gumiszagot eregetve....:),  de szerencsere a krumpli a sutoben is megsul, csak persze 4szer annyi ideig tart :) de azert kivartuk, amig a kaja elkeszult megnezegettuk a szep kepeket, amiket anyuek Jersey szigeten csinaltak, es elhataroztam, hogy mindenkepp elmegyunk majd oda Peterrel is. Mire elkeszult a krumpli Mark is hazaert, aki kozben elment megsetaltatni az Angie kutyusat. Isteni finomra sikeredett a jacket potatoes, tonhalfeltettel ettuk, amihez en meg borsot is ettem. Nyamm. :-P

Utana anyuval kocisba vagtuk magunkat es elmentunk Snape Maltingsba, ami egy kis falu, ahol ilyen mindenfele kezmuves es egyeb cuccokat lehet kapni, pl mindenfele befotteket, vagy barmit, amire konyhatol furdoszobaig, nappalitol haloszobaig szokseg lehet. Meg van egy galeria nagyon szep dolgokkal, valamint egy ruhabolt gyonyoru, de iszinyuan draga ruhakkal... A legjobban megis az antikvarium tetszett, ahol minden megvan hozza, hogy antik stilusban berendezd a hazad, akar kiralyi ezustetkeslettel... De lehet venni aprosagokat is, en pl talaltam egy kosarnyi szep kendocsket, es vettem is belole parat, mert nagyon kis edesek voltak :)

Mire hazaertunk fel 6ra, mar elegge elfaradtam, ugyhogy ugy dontottem ledolok picit aludni, de fel ora fetrenges utan sem birtam elaludni, szoval inkabb kimasztam, es megneztem anyuekkal a Dancing on Ice cimu musort, ami olyan, mint nalunk a Sztarok a jegen. Aztan este hajmosas es alvas :) persze elotte meg olvastam egy kicsit a Szelhamos es varazslot, ami nagyon tetszik :)

Vasarnap reggel tobb mint 11 ora alvas utan kipihenten ebredtem, es addigra szerencsere kezdett mar bemelegedni a lakas, ugyanis itt nem lehet szabalyozni a homersekletet, vagy bekapcsolod, es akkor fut, vagy nem es akkor fagyhalal... szoval es ejszakara mindig kikapcsoljak, meg nappal is, szoval most sincs melegem 3 reteg ruhaban... szoval reggel aztan elmentunk setalni, hogy megnezzuk a lovakat, akiket alig lehetett latni, mert epp szallt fel a kod, de cserebe tok jot setaltunk, nagyon szep erdos reszen, csak sajna lemerult a fenykepezomben az elem (Peter, egyetertek a potaksival, most mar ertem, miert lenne jo :) ) ugyhogy aztan anyu gepevel fenykepeztem. Nagyon szep hazakat is lattunk. Aztan ismet elmentunk Aldebrough-ba, hogy nappal is setaljunk ott egyet, de addigra mar elegge kifaradtam a sok menetelestol, szoval most itthon ejtozunk egy kicsit, sztem lassan lesz ebed is, es delutan anyuval ketten elmegyunk Snape Maltings-ba, ami allitolag nagyon szep, de en meg nem voltam ott :) Holnapra be van tervezve meg egy kis shoppingolas, es meg egy nagyobb gyaloglas :) ismet Aldebrough-ba, de azt szerencsere nem lehet megunni :)

Na, epsegben megerkeztem tegnap este, vicces volt, mert a repulon osszefutottam Milan atyaval, aki a volt sulim igazgatoja most, es jott targyalni egy angol iskolaval, hogy legyenek diakcserek :) En kalauzoltam be a repterrol Londonba, leven rutinos utazo :) el is ertuk a korabbi vonatot, szoval mar fel 11re Ipswichben voltam, ahol anyuek osszeszedtek, aztan hazaerve johetett a nagy alvas. Amit egeszen reggel 8ig sikerult produkalni :) aztan reggeli es beszelgetes utan Felixtowe fele vettuk az iranyt, habar itt mar voltunk 2 eve Peterrel, de akkor foleg heveresztunk a tengerparton, most meg shoppingolas volt kilatasban, szoval megnzugtattam Markot, hogy nagyon is elegedett vagyok a programmal :) Megerkezve besetaltunk a varosba, majd elvaltunk egymastol, es anyuval bevetettuk magunkat a setaloutca boltjaiba. Csomo tok jo cuccot lattam :) vegul vettem 2 bluzt, es egy fantasztikus szep szovetkabatot, evek ota ilyesmirol almodtam, es 30 fonttal le volt ertekelve :) szoval ez volt a nap vetele.

Aztan miutan sikeresen leraztuk a lelkunk megteritesere onkentesen jelentkezo fiatal sracot, mikor csak szerettunk volna lepihenni egy napos padon, utana kitalatuk, hogy most meg elmegyunk Ipswichbe, hogy Mark megnezhesse a delutani meccset, es hogy elotte meg pont lesz ido ebedelni ott. De aztan ahogy setaltunk a kocsihoz talaltunk egy angyon szimpi helyet, ahol meg olyan kaja is volt, amit en is megehettem :) nagyon kellemes volt az etterem, ami amugy egy szallodahoz tartozott. Anyu lasagnet evett, Mark valami husos cuccot barna lotyivel, en pedig ilyen nagyon fincsit, ami ilyen kulonfele zoldsegekbol (spenot, cukkini, paradicsom, stb.) keszult martas volt, a tetejen feta sajttal, es mindez ilyen megpiritott kenyerszeru valamiben benne, es hozza persze friss zoldseg salata, meg egy kis kenyer. Isteni volt, mindenkepp szeretnek majd otthon is valami hasonlot eloallitani Peteremnek :) (amugy uzenem, szivesen megnezem az emlitett filmet!!)

Aztan folytattuk utunkat Ipswichbe, ahol hosszu kocsisor kanyargozott a meccsre erkezokkel, de aztan vegul az ures fizetos parkolo mellett dontottunk, es amig Mark a meccsen volt, mi shoppingoltunk (again... :) ) meg deszkasokat neztunk, hogz milyen ugyesek, meg persze nagyokat beszelgettunk, meg cukraszdat fenykepeztem (vicces volt, pont akkor ert oda a tulaj, es beinvitalt, hogy fenykepezzek nyugodtan, meg elemrakta a szebbnel szebb sutitalakat :) ), meg kenyereket (de csak azert, mert meg nem lattam ennyi fele kenyeret egymas mellett, sot az egyiket meg is lehetett kostolni, es isteni volt) de aztan megse vettunk... Aztan ittunk egy Starbucks kavet majd bevetettuk magunkat a bevasarlokozpontba, en itt mag csak egy harmadik bluzt vettem, inkabb anyura koncentraltam, hogy szinesitsuk a ruhatarat, meg hivatalba csinos dolgokban jarhasson :) Visszafele a kocsihoz meg neztuk egy kicsit a deszkasokat, majd Mark korabban eljott a meccsrol, hogy elkeruljuk a dugot. Hazaerve aztan kis ejtozes utan meg elmentunk Aldebrough-ba egy kis esti setara. Nagyon hideg volt, de 3 pulcsiban, kabatban, salban, sapkaban, kesztyuben egesz elviselheto volt, csak mozogni nem nagyon tudtam :)

Aztan este ettem egy halom sargarepat, amit itt konnyu beszerezni, ugyanis a szembeszomszednak becsuletkasszas zoldseges-standja van :) meg kozben anyuval rofi pokereztunk, amiben persze laposra vert, de jol szorakoztunk. Aztan ok nzugovora tertek, en meg olvastam meg egy kicsit, majd lezuhanzoztam, es 9 korul mar en is aludtam :)

 

Hát igen, most tudom csak meg, milyen a 3 hét bulizás valahol külföldön a másik oldalról, az otthon maradó kedves oldaláról... ugyanis ezt van most lehetőségem kipróbálni, és be kell valjam, nem kellemes, pláne nem így vizsgaidőszakban, amikor az embernek amúgyis csak tanulni kell egész nap, meg persze dolgoznia, ha van munkája, és nekem ugye van.

A lényeg: hiányzik a Kedvesem! Pedig neki nagyon jó, a világ másik felén próbálhatja ki magát, hogy mennyire érti meg a környezetét, és hogy találja fel magát. Azért remélem neki is hiányzom!!

Főleg ma. Ma van a 3 éves és 4 hónapos évfordulónk :)

És köszönöm a vörös rózsát! Már elhervadt sajnos, de az emléke még bennem él!!

Nagyon hiányzik már minden, ami otthon :) már napok óta csak arra tudok gondolni, hogy megyek haza... végre!! Szerencsétlenségemre ma mikor Bute Court-nál vártam a Petit, akkor összefutottam azzal a bizonyos 120-kilós fekete sráccal, aki kérdezte, miért nem maradok őszig, aztán meg kifejezte, hogy milyen szép vagyok... nem is értem, miért nem tudok ennek örülni... mindegy, ha szerencsém van, akkor többet nem kell vele találkoznom az életben.

Aztán meglepődtem, mert a Peti kocsival jött le értem :) végre megszabadulhattam a csomagoktól, amiket karácsonyfa szerűen cipeltem magamon. Nevezetesen: nagy túrazsák a hátamon, kis hátizsák elöl, egyik kezemben a gyönyörű új utazótáskám, a másikban egy zacskó ruha, és a kaják, amiket hoztam a Petinek. Hát nagyon megkönynebbültem, mikor végre letáborozhattam a Bute Court bejáratánál, és még jobban, mikor kiderült, hogy már nem kell többet cipelnem :) most van kb egy órám netezni, addig a Peti intézi a dolgait, munkát keres, aztán megyünk fel hozzájuk, remélem nem lesz gond belőle, hogy ott dekkolok kb 3-4 órát náluk.

A délelőtt eseménztelenül telt, főleg olvastam, kiolvastam az egész marie clare-t, és nagyon tetszett, tök értelmes, és érdekes cikkek voltak benne, úgyhogy elhatároztam, hogy otthon megveszem majd az újabb számát. Meg voltak benne fincsi olasz receptek, amiket ki is irogattam, és ki is fogom próbálni őket, és előásom a receptgyűjteményemet, és nekiállok kipróbálgatni új kajákat, pláne most, hogy otthon leszek kicsit, és lehet majd főzőcskézni :)

Annyira várom már, hogy otthon legyek!! Elhatároztam, hogy kitakarítom az egész lakást, rendetrakok a tancuccaim, a ruháim és egyéb cuccaim között, és próbálok fenntartható rendszert kialakítani. A konyhát is kitakarítom, különös tekintettel a hűtőre :)

A másik dolog, amit nagyon várok augusztusban, az a szerepjátékkal való foglalkozás. Kicsit elmerülni karakterötletekben, kigondolni előtörténetet, próbálgatni játszani, olvasni sokat az egyes világokról (Codex és ED). Meg persze más olvasnivaló is vár rám, amiket a Györgyi-féle teadélutánra kellene már végre elolvasnom. Remélem mindenre lesz időm :) Meg persze elmenni barátokkal szórakozni, Péterrel sokat együtt lenni, kirándulni, szórakozni járni...

Remélem erre mindre elég lesz az augusztusom :)

Amúgy tegnap mikor hazamentünk, akkor főztünk magunknak ilyen nagy adag chips-szerű sültkrumplit, és hozzá hamburgert a Szilvivel. Hát meg kell mondjam, a hamburger nem lett jó, de a sültkrupli isteni volt! Még maradt egy kicsi, azt szerintem ma megsütöm a Petinek az utolsó hamburgerhússal együtt. Szóval aztán kaja után csak döglöttünk, én újságot olvastam, a Szilvi meg aludt, aztán fél 7kor felkerekedtünk, hogy megnézzük a Titanicot még egyszer a Chaplancy-ben. Hát meg kell mondjam elég hosszú volt, alig bírtam kivárni a végét... de azért szép volt :)

Utána csatlakozott hozzánk a Domi is. Az este készülődéssel telt, aztán 3 óra alvás után a Szilviék útnak indultak a reptérre. Nagyon irigylem őket, ők már valószínűleg otthon vannak, legközelebb tuti, hogy reggeli gépre foglalok helyet! Én aztán aludtam kb 8ig, aztán olvastam az ágyban, majd rendberaktam az egész szobát és olvastam még egy órát az indulásig, majd emberfeletti erőfeszítéssel lecipeltem a cuccaimat onnan.

Hát ennyi volt a mai napom eddig, de a gondolataim mindig-mindig visszatérnek a hazamenetelhez.... már alig bírom kivárni a hátralévő pár órát!!

Ez a hétvége is mozgalmasan telt :) főleg a vasárnap, amikor anyuval Londonban voltunk, és ismételten lejártam a lábam :) de London már csak ilyen :)

De előbb nézzük a szombatot. Mikor hazamentem a könyvtárból akkor megebédeltem 3 puffasztott rizs karikát sajttal, meg paradicsommal, aztán úgy döntöttem, hogy nem maradok az üres lakrészben, ugyanis addigra már mindenki hazalépett, hanem átcuccolok egy másik apartmanba, ahol még laknak emberek. Szereztem is kulcsot, meg segítséget az átcuccoláshoz, és beköltöztem (erre csak utólag jöttem rá) egy csak fiú apartmanba, de a szempont az volt, hogy közel legyek valakihez, akit ismerek, és a Petit választottam. Tök jó volt, mert nemsokára haz is ért, és akkor dumáltunk a konyhában miközben arra várt, hogy megsüljön a mirelitpizzája. Kérdeztem tőle, hogy alakult a péntek éjjel további része, mert nagyon aggódtam, hogy miután leléptünk a Szilvivel, nem történt-e valami szörnyűség a Cintivel. De megnyugtatott, hogy nem, végig együtt voltak, és habár a fekete srác eléggé provokatívan viselkedett, de a Peti visszafogta magát, mert igazából ha eldurvult volna a helyzet, akkor nem igazán lett volna esélye a 120 kilós srác ellen.... Engem az egész sztori kicsit kiborított, hogy honnan vette a 120kilós fekete srác a bátorságot, hogy rámásszon egy alig 17 éves kislányra, és arra próbálja rávenni, hogy elfeküdjön vele, miközben azt magyarázta a Szilvinek, hogy vele a Cinti teljesen biztonságban van, mert hogy "biztonságos" lenne a dolog... hát ezt eléggé kétlem... Na szerencsére semmi nem történt, de az a srác egy állat, remélem többet nem fogok találkozni vele.

Aztán visszaértek a Szilviék Londonból, úgyhogy felpakoltam magamra a cuccaimat, a Szilvi meg a Domi bőröndjét, és nekivágtunk a városnak... hát meg kell mondjam, majd leszakadt a vállam... de nagy nehezen odaértünk, meg felcuccoltunk az emeletre, aztán lerogytunk az ágyra, és nem is mozdultunk percekig... aztán összekapartuk magunkat, és visszamentünk. Dumáltunk a Cintivel, néztük, ahogy pakol, aztán csatlakozott hozzánk a Bogi is ( :( ) és együtt lementünk a Petihez megnézni azokat a képeket, amiket az előző este csináltam a Peti gépével a buliban, háát, meg kell mondjam, nem lettek a legjobbak, még mindig nem vagyok egy született fotós... de hát ez van.

Olyan hullák voltunk, hogy kb csak hevertünk a Peti ágyán készen arra, hogy bármelyik percben elaludjunk :) meg persze közben poénkodtunk, hogy itt van neki 4 nő.. :) Aztán szerencsére Bogika lelépett, és mi meg az én szobámban dumáltunk még kb egy órát legalább. Vicces volt ott ültünk a sötétben, nézeggettünk fényképeket, a kedvencünk persze továbbra is a brazil srác :) meg röhögtünk azon, hogy a Bogi minden képen úgy néz ki, mint aki utálja a helyzetet, meg az egész életet képtelen élvezni, és még emelett hülye fejet is vágott... :) mindig :)

Aztán olyan egy fél egy felé már nagyon hullák voltunk, úgyhogy mindenki lelépett a saját ágya irányába :) mondjuk aludni nem igazán tudtam, állandóan felriadtam, aztán 8kor végleg feladtam a küzdelmet, és inkább olvastam... meg átvettem a Bogitól a Szilvi London utikönyvét, majd jó utat kívántam neki...

Nem sokkal 9 előtt a Szilvi is feltűnt hasonló fáradtan, egy fél órát hevertünk a szobámban agonizálva, majd úgy döntöttünk, hogy ideje menni. Leadtuk a kulcsokat, majd mentem a vonathoz, ahol valamiért nem fogadták el a kártyámat, űgyhogy ki kellett vennem a pénzt, aztán valami hülye felújítás-karbantartás, vagymiahalál miatt korábban le kellett szállnom , és metróval beküzdenem magam a Barbican-ig, ahol anyuval találkoztunk. Nagyon reméltem, hogy megtaláljuk egymást. A Barbican amúgy egy lakótelep magas házakkal, és közte ilyen gyönyörű park egy szinttel az utca felett. Nagyon szép volt ott! Aztán a Barbican Center nevű művelődési központ előtt meg is találtuk egymást anyuval. Fantasztikus napot töltöttünk együtt, rengeteget beszélgettünk, sokat sétáltunk, minden nyugis volt, nagyon élveztük a kötetlen beszélgetést, és a kötetlen sétálást a városban. Vettünk is pár dolgot, de főleg inkább anyunak :)

Este mire visszaértem Lutonba már 8 óra is elmúlt, úgyhogy kb az estét azzal töltöttük, hogy döglöttünk az ágyon, zenét hallgattunk, olvastunk, beszélgettünk, és próbáltunk mindél kevesebbet mozogni :)

Aztán persze hihetetlen nagyot aludtunk, az egyetlen gon csak az volt, hogy angyon fáztam, de holnap majd kicsit jobban beöltözök, mert azért jobb ha szellőzik a szoba, tekintve, hogy kicsi, és ma 3an leszünk benne.

Este megyünk megnézni a Titanicot, aztán még egyszer utoljára bulizunk egyet a Liquidben :) már csak az éltet, hogy holnap megyek haza! Nagyon-nagyon várom azt a bizonyos repülőtéri pillanatot, amikor végre-valahára Péter nyakába ugorhatok, hogy aztán el se engedjük egymást többet :)

Te jó ég, csak most vettem észre, hogy ezer éve (vagy csak 6 napja??) nem írtam semmit, pedig azért pörögtek az események ezerrel :)

Szóval vegyük sorra:

Júli 21. este

Az egyik lengyel lakótársamnak itt volt látogatóban a barátja, aki amúgy itt dolgozik már 3 hete Angliában, valahol, pár órányira innen, a városra nem emlékszem, és velük együtt elmentünk a WhiteHouseba iszogatni, meg bulizni. A Whitehouse amúgy egy nagyon igényes pub, öröm benne ücsörögni, nagyon szép a belső kialakítása, meg jó tágas. Egész jól elbeszélgettünk, de a srácnak elég alap szinten van az angolja, szóval a Betty fordított neki, ami vicces volt... na mindegy, aztán egy sör után úgy döntöttünk, hogy megyünk táncolni. Egész jó zene volt, táncolgattunk 3asban, aztán kiderült, hogy egy másik lengyel csajszi is ott van, két arab pasival, az egyiknek rögtön be is mutatott (a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy 24 éves... meg alacsony) aki meg is hívott pár italra (konkrétan egy tequilára és egy whisky-kólára) közben beszélgettünk, de nem nagyon éreztem jól magam vele, mert iszonyatosan nyomult, de mondtam neki, hogy nem igazán pálya nekem így a dolog, úgyhogy akkor egy kicsit alábbhagyott a nyomulással, de azért időnként próbálkozott újra... na mindegy, azért dumáltunk mindenféléről, hogy mit dolgozik itt, meg hogy már 6 éve itt él, meg satsat... egész jófej volt attól eltekintve, hogy állandóan a nyakamba akart mászni, és nemértette, hogy én miért nem akarom, még akkor se, mikor mondtam, hogy van barátom... na mindegy, aztán hívták telefonon a barátai, hogy menjenek át a Liquidbe, ami egy egész jó diszkó, ahova többször mentünk a csoporttal. Szóval átmentünk kb 1 körül. Oda amúgy 11-ig ingyenes a belépő, de tekintve, hogy már az elmúlt, és szombat este volt, így 8 font volt a beugró, de a pasi közölte, hogy tudja, milyen diáknak lenni, és fizette ezt is, meg még egy italt (újabb whisky-kóla) aztán megint táncoltunk, és egyre nehezebb volt levakarni... aztán kezdett elegem lenni belőle, hogy csak azért mert rámköltött kb 15 fontot, ezért már az övé  is vagyok... na hát ezt nagyon benézte. Aztán mikor már nem volt hajlandó kimenni cigizni, mert nem akartam vele menni, és hogy akkor biztosan mással fogok táncolni, meg satöbbi, akkor közöltem vele, hogy abban biztos lehet, hogy fogok, meg hogy nem vagyok az övé, és ott is hagytam, és elmentem táncolgatni. Egész jól elvoltam, megismerkedtem egy kedves angol sráccal, aki nagyon aranyosan nézett fehér ingben és nyakkendőben. Mint kiderült Londonban dolgozik, és munkából jött bulizni. JÓ sokat dumáltunk, aztán haza is kísért, hogy ne kelljen egyedül hazamennem. Addigra már kb hajnali 4 volt... nem sok időm maradt aludni a másnapi kirándulás előtt.

 

Júli 22. vasárnap

Szóval kb 4 óra alvás után nagy nehezen kivakartam magam az ágyból, és eltámolyogtam a buszig, ami aznap Windsorba vitt minket. Windsor egy újabb fantasztikusan bájos angol városka, ami attól különleges, hogy ott van a királyi családnak egy ma is használatban lévő kastélya.

Útközben jót hülyéskedtünk a Szilvivel a Cintivel, meg a Petivel, beszólogattunk a kocsikra, meg egyéb hülyeségekről dumáltunk, nagyon poén volt, meg meséltem nekik az előző estéről, ami azért jó hosszú volt, meg amúgy a Peti is ott volt aznap a Liquidben, beszéltünk is futólag. Vicces ez a Peti, majdnem mindig mikor látom a Liquidben, akkor vizet iszik, állítólag azért, mert nem akar berúgni, de ez akkor is gáz, ennyire nem lehet valaki spórolós...

Szóval megérkeztünk windsorba, ami kb azonnal elvarázsolt minket, de az első állomás így is a kávézó volt, és szerencsétlenségünkre a Bogit most nem tudtuk olyan könnyen lerázni, mint Stratfordban, úgyhogy kénytelenek voltunk az egész napot vele tölteni. Nem igazán lelkesedtem az ötletért, de nem nagyon volt választásom. Szóval kb az egész napot a kastélyban töltöttük. Nagyon jó volt, mert kaptunk ingyenes 'audio-guide'-ot, amit én még sosem próbáltam, de nagyon élveztem, hogy azzal lehetett mászkálni, és mindenről hallgatni cuccokat.

Az egész kastély gyönyörű volt, fantasztikus elképzelni, hogy valaki (mondjuk az angol királynő :) ) azokbban a szobákban lakik. Meg volt ilyen videó arról, hogy milyen amikor ilyen nagy fogadást adnak ott. A Cinti meg a Bogi előrerohantak, de mi a Szilvivel kiélveztük az egészet, mindent meghallgattunk, megnéztük a termeket :)

Sajnos bent nem lehetett fényképezni, de annál több képet csináltunk kint az épületekről, meg egymásról, meg nagyon élveztük az egészet, meg persze jókat dumáltunk és hülyéskedtünk közben.

Mire a végére értünk már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elsődleges szempont lett, hogy találjunk valamit enni, én végül egy subway szendvics mellett döntöttem, ami nagyon fincsi volt, de aztán a többiekkel a McDonalds-ban kötöttünk ki, és sajna nem bírtam ellenállni, és ettem két sajtburgert én is, olyan fini volt, de nagyon rosszul éreztem magam utána, hogy ennyit ettem...

Utána már csak ücsörögtünk egy padon, meg nézegettük az eddig készült képeket látvágyosan figyelmen kívül hagyva, hogy a Bogi is ott van. Már annyira várom, hogy felrakhassak pár képet az itt készültek közül az iwiw-re :)

A visszaúton bealudtunk, pedig filmet is vetítettek nekünk (valami Flushed Away) vagy ilyesmi, de nagyon bealudtunk, mert azért fárasztó volt a nap nagyon.

És még így is csak utólag derült ki, hogy kihagytuk valamelyik királynak a szeretőjének a házának a megtakintését, ami ilyen kicsit ferde kunyhó, amit titkos folyosó köt össze a kastéllyal, és most egy tündéri kávézó működik benne.

Az este elmentünk a Cintivel és a Szilvivel inni egy sört a Whitehouse-ba, és nagyon gonoszak voltunk, mert leráztuk a Bogit, meg hazudoztunk, hogy próbáltunk szólni neki, meg ilyenek, szóval viccesen alakult, de jól éreztük magunkat, mint általában. :) de azért korán hazamentünk, mert másnap reggel az esszén kellett dolgoznunk, amit délután be kellett adni.

Júli 23. hétfő

Hát igen, az esszé... viszonylag korán felkeltem, és 10re már benn is voltam az egyetemen, és folytattam a munkát az esszével, persze nem teljes erőbedobással, közben írtam emaileket, meg mindenfélét nézegettem, meg dumáltunk. 1500 szót kellett írni, és nagyon utáltam az egészet, úgyhogy egyszerűen átírtam mondatokká a bácsi diáit, meg kiírtam két bekezdést a könyvből, és már jelentősen túlteljesítettem az elvárást (kb 2100 szó lett). Természetesen neki annyira nem tetszett a dolog, de erről majd a csütörtöknél.

Vicces volt, mert a Bogi előző héten állandóan a könyvtárba járt, meg írta az esszét, meg könyvet olvasott hozzá meg minden, aztán vasárnap előadta a hattyú halálát, hogy őneki elege van, és nem adja be az esszét, mert hogy eddig kézzel írta, és hogy nem lesz ideje begépelni... meg bla-bla, aztán mi már kb 2 órája a gáp előtt próbáltunk alkotni, mikor beesett, és nekiállt, be se jött órára, csak a végén adta be, mi meg leléptünk a felénél, szóval 'sajna' megint nem találkoztunk. De sikeresen beadtuk az esszét, végigunatkoztuk az órát, aztán leléptünk haza, és akkor jött a meglepi :)

Az én drága, egyetlen, legkedvesebb párom küldött nekem egy rózsát, ami a szobámban várt egy édes kis vázában. Annyira örültem neki, majdnem ugráltam örömömben. hihetetlen jó őrzés volt, kicsit úgy éreztem, meg sem érdemlem, hogy valaki ilyen édes legyen hozzám. De a légyeg, hogy angyon szeretem, és úgylátszik ez kölcsönös :)

Az este megint a Liquidben telt. A hétfői bulik ott nagyon jók, meg ottvolt az egész summerschool, és a spanyolok nagyon csinálják a bulit, meg mindenkire mosolyognak, meg táncolnak :) Kb megint zárásig maradtunk, de hétfőn korán zárnak, kb 1 vagy 2 felé, szóval volt idő aludni is. Mondjuk a spanyoloknak ilyenkor kezdődik az élet, úgyhogy ők még ilyenkor a parkolóban csinálnak partit maguknak, tapsolnak, és flamencot táncolnak, hihetetlen mennyire lazák és partyzósak, általában hajnali 4ig nyomják, mondjuk aztán nem is kelnek fel délig.... :)

 

Júli 24-5. kedd-szerda

Na, hát így a távolból kb semmi enm jut eszembe, amit erről a két napról írhatnék. Talán annyi, hogy szerdára megbeszéltük a Cintivel, és a Bogival, hogy főzni fogunk, de Bogi megint előadta magát délután, hogy ő 6ig mindenképpen a számítógépteremben marad, mert hogy ő mennyire tanul.... bla-bla úgyhogy én korábban hazamentem, megvettem a sajtot és a hagymár hozzá. Az előkészületeket kb 6kor kezdtük meg a mi konyhánkban, ahol Bogi nagyon vicces volt... Ugyanis krumplit sütöttünk, ami köztudottan órákig sül, rajta hagymával és végül sajttal. A hagymát vágtam fel először, mert meg kellett várni, amíg a Bogi lehozza a krumplit, és hát nem kapkodta el. Aztán a Cinti nekiállt pucolni a krumplit, én meg felvágtam a másik hagymát, de a Bogi meg valahogy nem vágta, hogy a krumplit kéne először berakni, és közölte, hogy ő felvágja a sajtot... nagyon nem értettem a logikát, de hát istenem, nem mindenki tudja előre átgondolni egy kaja elkészítésének az egymást követő lépéseit....

Szóval ketten pocoltuk a kruplit, aztán a végén Bogi is besegített, megpucolt kb egyet a 20ból, aztán gyorsan felvágtuk, sé bedobtuk a sütőbe, hogy kezdjen sülni, aztán próbáltam valahogy megszabadulni a Bogitól, mert nem akartam, hogy ott üljön két órát, de szerencsére akartak sört venni, úgyhogy el is mentek, és meg felügyeltem a kaját, aztán szerencsére csak a Cinti jött vissza :) és a Bogi csak később jött vissza, addigra már csak fél öra volt hátra, épp ráraktuk már a hagymát is, aztán már csak pár forgatás, és ráolvasztottuk a sajtot, majd nekiestünk. Isteni volt! Nagyon jól sikerült. Persze a Bogival osztottuk egymást szinte végig, de nem tehetek róla, hogy egy kicsit se szimpi, és szánalmas. Na ennyi elég róla. :)

Na, azért ahogy belekezdtem egész sok minden eszembe jutott erről a napról :) az este meg a lengyel lányokkal mentünk sörözni a Whitehouseba, ahol szerdán nagy akciók vannak, aztán  a Szilvi, Cinti és szerencsétlenségünkre a Bogi is csatlakozott... Hát, nem ez volt az este fénypontja, de az jó volt, hogy én látványosan a lengyel csajszikal voltam :) táncoltunk is kicsit, de viszonylag hamar hazamentünk, ugyanis másnap két teszt is várt rám, amikre addig még szinte egyáltalán ne készültem. Az egyik a vizsga a pszichón, a másik meg egy nyelvi szintfelmérő, TELAS-teszt, amin ha az ember jó eredményt ér el, akkor tanulhat itt, mert elég jó szinten van hozzá :)

 

Júli 26. csütörtök

Na, miután viszonylag hamar lefeküdtem, korán felkeltem, hogy mihamarabb a számítógépnél lehessek és készüljek a két vizsgára, mert a TELAS-hoz voltak próbafeladatok a neten, amiket a Dominika elküldött nekem. Meg próbáltam minél többet átnézni a pszichóból is, de csak kb a 3adáig jutottam, sebaj, azért 2re mentünk, megírni a TELAS-t. Nagyon kemény volt! Először egy oldalas szöveg elolvasása után kellett kérdésekre válaszolni, aztán egy másik szövegbe kellett kiválasztani a megfelelő kihagyott bekezdéseket, úgy hogy kettővel több volt a kelleténél, hát meg kell mondjam nem voltak könnyűek.. aztán volt ilyen Mondatba behelyettesítendő szót kellett 4ből kiválasztani, meg egy másik feladatnál ki kellett találni, hogy a mondatba helyettesítendő szónak milyen formája kell, ige, vagy főnév, vagy melléknév, vagy akármi.... Meg természetesen volt gap-teszt is, egy szövegből kihagyott szavakat kellett kitalálni. Már ez is elég kemény volt, de volt még két írásos feladat az egyik egy esszé, minimum 250 szó a személyiség és a tanulás kapcsolatáról. Szernecsére az eddigi pszichó tanulmányaim után nem volt nehéz mindenfélét hantáznom a vizuális tanulásról, a pincérek különleges memóriájáról, mindenféle tanulást elősegítő módszerekről, meg a személyi különbségekről, hogy valaki két napot készül valaki meg két hetet, és ugyanolyan jegyet kapnak... szóval ilyeneket írtam. Aztán volt még egy feladat, ami érvelésről szólt, pro és kontra kellett érvelni amellett, hogy 40-50 közötti házaspárok vállaljanak-e gyereket.

Én adtam be elsőnek a tesztet, mert nem volt kedvem még egyszer átnézni, és amúgy is rohannom kellett a pszichó vizsgára. Már alig volt ott valaki... és én voltam az utolsó, ugyanis kb 3kor kezdték, és én 4 felé estem be, azon is gyorsan átfutottam, főleg tippelgettem, 65 kérdés számítógépes kitöltéssel... néha szerettem volna megnyitni a diákat, de aztán inkább nem tettem, pedig a tanár nem volt a közelben... végül 33 pontot értem el, de nagyon mérges voltam, mert egy csomó kérdésnél második átnézéskor a jó tippet rosszra javítottam, na sebaj. Amúgy a vizsgán voltak elég gáz kérdések is, pl hogy a felsoroltak közül melyik sorozatgyilkos volt küldetés orientált, meg ilyenek... vicces ez a felszínes pszichó, amit a pasi előadott. Az össz eredményem amúgy C- lett, vagyis kb 3as, ami nekem tökéletesen megfelelt, tekintve, hogy menyit készültem rá (semmit :) ) megkaptam a certificate-t, ami nagyon szép, meg visszakaptam az esszémet a silány értékeléssel, és le is volt tudva a nap neheze. Azért rendesen el is fáradtam közben, még elküldtem pár emailt, de az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy ismerősökkel dumáltam a számítógép teremben, meg hülyéskedtünk a Petivel.

Miután visszamentem és megvacsiztam szintén ismerősök látogatásával töltöttem az időt, a magyar csajokkal dumáltam, és mejdnem lekéstem a vacsimeghívásról, ahol a spanyolokkal főztünk spanyol omlettet.

Nos ez úgy kezdődött, hogy beléptünk a konyhájukba, és hihetetlen dzsuva fogadott minket, úgyhogy első körben én nekiálltam mosogatni, mert kb 1 db tiszta edényük nem volt, és a mosogató full teli volt, a Cinti meg nekiállt lemosni a tűzhelyt, ami kb úgy nézett ki, mintha lehányták volna... szegény csajszi azt sem tudta, hogy mentegetőzzön. Közben persze egismerkedtünk a többiekkel, volt ott egy olasz lány, aki olasz kaját főzött párfuzamosan, tésztát tonhalas mártással (később kiderült, hogy mindenkinek csinált, és isteni finom volt).

Meg nekiestünk az omlettnek is, kellett hozzá krumplit pucolni, amit olajban kisütöttünk, ezt aztán összekevertük, meg beleraktuk a szintén kisütött hagymát, majd megsütöttük omlettnek. Isteni finom volt :) rengeteget ettünk, annyit, hoyg mikor utána elmentünk iszogatni a Whitehouseba, akkor még egy fél sört se tudtam magamba nyomni... teljesen mozdulni sem bírtam. Meg persze főzés közben tök jót dumáltunk. Aztán viszonylag korán lefeküdtem, mert nem volt kedvem partizni, meg fáradt is voltam, inkább olvastam az ágyamban a The Devil wears Prada-t angolul, és nagyon élvezem :)

 

Júli 27. péntek

(na már majdnem elértem a mához :) )

A péntek futással kezdődött, ami nagyon jólesett az előző napi nagy zabálás után, és nem akartam, hogy túl komoly következményei legyenek :) A Cintivel mentünk, és olyan jót dumcsiztunk, hogy észre se vettük, hogy már 5 kört lefutottunk (legalábbis én nem, ő számolta), úgyhogy nyomtunk még egy kört. Megjegyzem korábban a maximumom 4 volt, úgyhogy most nagyon büszke voltam magamra :) meg azt is elhatároztam, hogy csak almát eszek egész nap, és kiböjtölöm az előző napi zabálást. Még külön jól is esett, csak néha voltam éhes.

Délelőtt elmentem megnézni a TELAS-tesztem eredményét, és nagy meglepetésemre 2es szintet értem el, ami azt jelenti, hogy ha akarnék (és lenne pénzem) akkor tanulhatnék itt szeptembertől, ami szuper! El is játszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha... de aztán úgy döntöttem, hogy előbb szeretném otthon befejezni a tanulmányaimat. Aztán ki tudja :)

A délelőttöt a számítógépteremben töltöttem, aztán hazamentem olvasni, meg vártam, hogy hazajöjjenek a többiek, mert csak az órájuk után indultunk Londonba :) De 2re mindenki elkészült, és megvettük a jegyeket kis fennakarás után, és 3ra már Londonban is voltunk. Először a Tower Bridge-t és a Tower of Londont néztük meg. Az egyik srác, aki velünk volt, Micheal, ő elég jó fotós, hatalmas kamerával, és csomó képet csinált :) remélem majd kapok belőlük. Aztán elmetróztunk a St. Paul Cathedral-hoz, és megnéztük a London Museum-ot is, ami tök érdekes volt London történetéről, meg ilyen interaktív. Mikor jöttünk kifelé egy pasi megállított, hogy értékeljem a látottakat, és csak a végén derült ki, hogy nem angol vagyok, és ennek nagyon megörült az ipse :) vicces volt.

Aztán újra metróra szálltunk, mert a lengyel csajszi el akart menni egy ajándékboltba, ami a Piccadily Circle-nél van. Eddigre a fiúk már nagyon türelmetlenek voltak, mert nem volt még alkalmuk leülni enni, és ettől nem tudták értékelni a helyet sem :) ilyenek ezek a férfiak, mindig csak a hasukra gondolnak :)

Aztán úgy döntöttünk, hogy ők üljenek le a Green Parkban, mi meg elmegyünk megkeresni a boltot, amiről közben kiderült, hogy nem a Piccadily-nél van, hanem a Trafalgar Square-nél, de ott már könnyen megtaláltuk :) majd vissza a srácokhoz, még ücsörögtünk kb fél órát a parkban, élveztük a nyugalmat, és a pihenést. Aztán észrevettem egy meleg párt, ami aztán témát adott a következő fél órára, mert én viszonylag liberális véleményt képviseltem azzal kapcsolatban, hogy vállalhassanak-e a melegeknek gyereket (szerintem igen) meg hogy ez hogy hat a gyerekre (erről fogalmam sincs, de szerintem elsősorban a szeretet és harmóniával teli környezet a fontos) na mindegy, ezt most nem fejteném ki részletesebben, mindenesetre szerintem nagyon aranyosak voltak, ahogy gyengéden megcsókolták egymást.

Itt aztán elváltunk a srácoktól, ugyanis ők a British Museum-ba akartak menni, meg ugyanabba az ajándékboltba, ahol mi is voltunk, mi meg az Oxford Streetre. :) Meg is beszéltünk egy talit egy óra múlvára a British Museumnál.

Neki is vágtunk az Oxford Street forgatagának, elsősorban egy Borders-t kerestünk, mert akartam nézni naptárt, de nem győzött meg teljesen, hogy nekem mindenképp kell olyan... azért lehet a Krisztinek veszek egyet holnap, de én asszem keresek majd valamit otthon, amit én kidíszítek...

Aztán indultunk is a múzeumhoz, de útközben észrevettünk egy teaboltot, ahol én is vettem egy csomó teát, úgyhogy megmutattam a Bettinek is, akinek szintén nagyon tetszett a dolog, ő is jól bevásárolt, hat különféle teát, de ezzel jó sok időt eltöltöttünk, és 15 perc késéssel értünk a talihelyre. A srácok addigra már sehol sem voltak, a múzeum is zárt, már fáradtak voltunk, úgyhogy vártunk rájuk 10 percet, miután küldtünk nekik üzit, majd elindultunk a vonathoz, és hazajöttünk. 10 óra volt, mire Luton-ba értünk, hulla fáradtak voltunk, de azért én akartam menni bulizni, el is mentünk a Liquidbe, ahova a Cintit beengedték az én jogsimmal, ami persze rá egyáltalán nem hasonlít, de nem ez a lényeg, nagyon bátor az a csajszi :) úgy szeretem! De a buli nem volt valami jó, úgyhogy visszamentünk a szállásra, ahol viszont hatalmas bucsúbuli volt zenével meg mindennel a parkolóban, csak az volt a baj, hogy majdnem megfagytam. De jó volt a hangulat, meg a zene is, beszélgettünk, mindenki fényképezkedett mindenkivel. Pár dolog zavarta meg csak a bulizást. Az egyik, hogy egy feket srác, aki mindenkire mászik, most a Cintire (aki csak 17 éves) kattant rá, és nem hagyta békén, azt magyarázta neki, hogy menjenek, és "csinálják", szegény csajszi meg csak ismételgette, hogy nem ő nem akarja, a pasi meg magyarázta, hogy dehát biztonságos..... hát mikor mondta a Cinti, akkor teljesen eldurrant az agyam, majdnem felrúgtam a pasit, hogy hogy jön ő ehhez, hogy egyáltalán felhozza a témát. De aztán inkább csak vigyáztunk a Cintire, meg közben lejött a Peti is és én lenyúltam a fantasztikus és szuperokos gépét, és azzal fényképezgettem az embereket, és nagyon élveztem :)

A másik zavaró esemény az az volt, hogy kiderült, hogy a Bogi valamiért berágott (mert asszem a Cinti meg a Szilvi korábban otthagyták) és úgy döntött, másokkal megy Londonba. Hát szegény Cinti majdnem összeomlott, de aztán a Bogika kimagyarázta a dolgot, de én szerintme már nem nagyonfogok hozzászólni azután hogy ezt bejátszotta az egyik legkedvesebb lánnyal, akit csak itt megismertem. De aztán a Cinti megnyugodott, meg ha minden igaz végül együtt mentek Londonba, de ezt nem tudom, mert reggel nem találkoztam velük... ugyanis 8kor indultak, én meg később keltem csak. Remélem azért minden rendben van velük.

 

Na ennyi volt az elmúlt hét legendáriuma, lassan már leszárad a kezem a sok gépeléstől...

I can't believe myself... I did some more shopping again... now I got my first shoes and they are realy nice ones :) red/black stiped and have a bow on it's front. I just love them. Now I'm out of money pro tempore, but I will have some more on monday (thank you very much for it again, Peter!! I love you, and not just becouse of the money!) So I choosed another pair of shoes today, I just don't have enough money for it, but they save it for me till monday! It's so nice! I'm really happy, and tomorrow we are going to visit the city or town of Windsor. I'm really looking forward to it.

It's raining again! I start to get sick of it after all-raining yesterday. And it's bad, becouse we couldn't go to run in the park in the rain... or we could, but I just don't want to get all-wet again... For me it was enough yesterday.

Now I started to miss the sunny Hungary...

Hihetetlen mi minden történt! Kezdem ott, hogy csütörtök este néztük a The Madness of King George című filmet a summerschoolban, kosztünös film again... Aztán átugrottunk a másik helyre, ahol szintén csüt este lehet ingyen filmet nézni, kicsit késtünk, de egy hihetetlen jó filmre estünk be, a Crash-címűre. Nagyon tetszett az egész hangulata, mindenképp meg fogom nézni újra, szerintem ez Péternek is nagyon fog tetszeni, ha majd hazamentem megnézzük együtt :)

Az izgi dolgok akkor kezdődtek, mikor vége volt a filmnek, még mindenki a hatása alatt volt, mikor megtudtam az Orsitól, hogy ingyenes Wales-i utazást fognak sorsolni azok között akik feliratkoznak. 7 helyet. De végül 9embert sorsoltak ki, és én voltam a 8dik!! Hihetetlenül örültem ennek a váratlan szerencsének, mndták, hogy öltözzünk túrázáshoz, de hát nem sok ilyen cuccom van itt, szóval farmerba bújtam, felvettem egy hosszú ujjú pólót, az ujjatlan szürke pulcsimat, hogy rálógjon a derekamra, a vastag narancssárga hollandiás pulcsit, és az enyhén átázó széldzsekimet, és bíztam a napsütéses jó időben :)

Az indulás reggel 4kor volt, úgyhogy már 11kor lefeküdtem, pedig nagyon lett volna kedvem bulizni menni, meg fáradt is voltam egyszerre, de nem nagyon bírtam aludni, mert valami riasztó újra és újra beindult... nagyon bosszús voltam, hogy kihagyom a bulit, és még aludni sem tudok.. de végül elaludtam, és magamtól felébredtem 3kor, így bőven volt időm lezuhanyozni, felöltözni, berakni az ásványvízet, meg a puffasztott rizs szendvicset és a két almát, meg az extra ujjatlan polót, ha véletlenül meleg lenne (az angliai időjárás kiismerhetetlen...).

Idóben odaértünk a talihelyre, és lassan befutott a többi ember is, meg a busz, megismerkedtünk a vezetővel (Bob) meg az itteni diákokkal, akik velünk jöttek, majd bepattantunk a buszba, és nekivágtunk a 4órás útnak észak-Wales-be.

A társaságban volt egy cseh csajszi, aki már régebb óta itt tanul, ás valamiért nem volt fáradt, így folyamatosan dumált és röhögött, mindezt persze fejhangon, és senkire nem volt tekintettel, pedig azért az emberek nagy része szeretett volna még egy kicsit aludni az út során. Köztük én is, de szerencsétlenségemre pont mellette ültem... esélyem se volt. Egyszer, mikor már épp elaludtam volna, akkor a mögöttem ülő sráccal kezdett dumálni, ami azt jeletette, hogy félig hátrafordulva az én fülembe ordított! Na ez volt az a pont, amikor megkértem, hogy próbáljon kicsit halkabban beszélni, szóval onnantól kezdve volt esélyem aludni. Jól is esett!

8 felé érkeztünk meg Wales hegyei közé, a táj gyönyörű volt, bár a megállások mindig elhúzódtak, szóval majdnem fél 10 volt, mire elindultunk fel a hegyre. Nagyon örültem, mert kezdetben az eső csak néhe szemerkélt, és úgy tűnt, száraz bőrrel megússzuk a dolgot. Hát nem így történt. Az út az elején nagyon meredek volt, aztán kicsit lankásabb, majd a teteje újra meredekebb, megspékelve viharerős széllel a gerincen, ahogy másztunk a csúcs felé. Ahogy egyre feljebb értünk egyre jobban esett, és egyre rosszabbul esett 20 percenként megállni, mert akkor mindig nagyon lehűltem. Úgyhogy a második ilyen után úgy döntöttem, hogy megállás nélkül folytatom az utat, különösen mert láttam, hogy James, az egyik angol srác is folyamatosan halad felfelé nem sokkal előttem. Nemsokára utól is értem, és ketten beszélgetve folytattuk az utat. Felértünk a gerincre, dacoltunk az erős széllel, és megbeszéltük, hogy nem állunk meg, mert nagyon hideg van, és jobb lenne mielőbb valami meleg védett helyre érni, mert ilyesmi nem volt fenn a hegyen, csak lent a városban.

Mikor felértünk a csúcsra egy rövid megállás után visszaindultunk, hogy mihamarabb leérjünk a városba. 10 perc után találkoztunk össze a csoporttal. A vezető nagyon mérges volt ránk, hogy elszakadtunk a csoporttól, és mondta, hogy vissza kell emnnünk velük, mert együtt kell maradnia a csoportnak... hát nagyon kiborultam, hogy vissza kell mászni, meg ilyenek, de azért bírni bírtam a terhelést, az érzelmeimet is sikerült visszafolytani, szóval visszamásztunk, majd kb 15 perc fotózkodás után indult végre le a csoport. Ekkor a James-szel és az Orsival látványosan sokkal jobban haladtunk, így Bob azt mondta, hogy menjünk nyugodtan előre, de várjuk be őket a hídnál. Ezután nagyon jó volt, tök jól haladtunk lefelé, és a szeles ösvény helyett a vasúti sineken haladtunk (a vonat=fogaskerekű nem járt éppen mostanában) és náhol még futottunk is, és nagyon jól esett haladni a meleg "shelter" felé lent a városban. Eddigre már minden ruhám vizes volt a bugyimat is beleértve, a farmerom állandóan le akart esni, a kezeim annyire meg voltak duzzadva, és el voltak gémberedve, hogy amikor megáltem wc-zni, akkor nem bírtam szinte kigombolni a farmerom, aztán pedig hosszan kellett küzdenem, hogy visszagomboljam, meg persze állandóan húzogatni, hogy ne essen le rólam teljesen. Hamarosan elértük a hidat, ami alatt természetesen süvített keresztül a szél, semmi menedék nem volt.

De ott kellett bevárnunk a csoportot, mert megígértük, és nem akartuk, hogy aggódjanak, és azt hidjék elvesztünk. Kezdetben próbáltunk ugrálni, majd összebújtunk 3an, így próbálva egy kis meleget csiholni, de nemsok minden lett belőle, de azért jókat kuncogtunk, meg James élvezte, hogy két lány öleli :) És vártunk, és nagyon fáztunk, és kérdezgettünk mindenkit, aki jött lefelé, hogy láttak-e egy csoportot... aztán egyszercsak jött két lány a csoportból, akik lehagyták őket, és egy angol párhoz csatlakozva úgy döntöttek, hogy lemennek a hegyről, és nem várnak a csoportra. Na ez volt a nagy vízválasztó, majdnem én is lementem, de végül maradtam. Újabb összebújás, várakozás, aggódás, kérdezgetés, összebújás, nagyon fázás, reménytelen várakozás után végre megérkezett a csoport. Ők is átfázva, mert kicsit eltévedtek, de az semmi volt ahhoz képest, amennyire átfagytunk mi, a 40 perces várakozás alatt. De akkor szerencsére ahogy reméltük Bob elengedett minket, megköszönte, hogy megvártuk őket, mert ha nem lettünk volna ott, akkor nagyon aggódtak volna, és mondta, hogy majd lent a parkolónál találkozunk. Hát ez nagyon jó hír volt, futólépésben megindultunk 3an le a hegyről, és hamarosan beértük azokat, akik elhaladtak addig mellettünk, köztük a két lányt is az angolokkal, így az út utolsó szakaszát velük tettük meg. De kellemes beszélgetéssel telt az egész út, nagyon jó volt! Meg végre egy angollal beszélgetni :)

A városkába érve a kedves angolok útbaigazítottak minket, és nagy nehezen megtaláltuk a wc-t, ahol én rácuppantam a kézszárítóra, és próbáltam megszárítani a ruháim egy részét, meg előbányásztam az ujjatlan polómat, kicsit emgszárogattam, majd felvettem, kicsit megszórogattam a pulcsijaimat, főleg a rövid ujjú szürkét, meg a narancssárgát is, meg kicsit a kabátot, és így ültünk be aztán egy kávézóba (Coffee pot), ahol forró teát ittunk angol múdra, és arról beszélgettünk, hogy a James Japánba megy angolt tanítani ősztől, és hogy ott milyen a versengéshez való hozzáállás, és akkor mondta, hogy a sok külföldi miatt, aki angliába jön dolgozni, az angoloknak nagyon kell versengeniük a munkalehetőségért. Amúgy tényleg hihetetlen sok külföldi él itt, mondhatni nehéz eredeti angollal összefutni akár buliban, akár utcán, akár egyetemen. El tudom képzelni, hogy érinti ez őket...

Mialatt a tea (angol módra :) ) felmelegített minket, addig a többiek is leérkeztek, így átöltöztünk a busznál (már akinek volt váltás ruhája) és elindultunk keresni egy pubot, ahol van tűz, aminél melegedhetünk. Találtunk is egyet, beözönlöttünk 14-en csurom vizesen, átfagyva, fáradtan és éhesen. Szinte mindenki levette a cipőjét, és ott szárítgattuk őket a tűznél, a személyzet kicsit furcsán nézett ránk... Meg itt is birtokba vettük a mosdót, hajat szárítottam a kézszórítóval, meg próbáltam a nadrágomat és a zoknimat szárazabbá varázsolni (kevés sikerrel). Majdnem mindenki ivott egy teát, vagy evett levest, Bob evett egy hamburgert, de a felét meghagyta, azt az egyik srác eltakarította utána, addigra már majdnem fél 8 volt, amikor útra keltünk hazafelé. (Eredetileg 5kr indultunk volna, hogy 9re hazaérjünk, de hát ez nem jött össze...) A hazaút nagyon hosszú volt, iszonyatosan fáztunk, nagyon hosszúnak tűnt, szinte végtelennek. Egyedül az volt jó, amikor a James-szel filmekről és zenéről beszélgettünk.

Éjfélre értünk haza, hullafáradtan, összefagyva.... először levakartam magamról az összes ruhát, majd elmentem zuhizni és hajatmosni, mjad hajszárítás után behanyatlottam az ágyba, de a nap eseményei még sokáig dübörögtek a fejemben.

 

Egy kellemes 9és fél órás alvás után keltem reggel. A délelőttöt azzal, töltöttem, hogy próbáltam a Petit levadászni, hogy visszaszerezzem a mosószert, és végre kimoshassam a sok dzsuvás cuccot. Ezt csak 11körül sikerült elérnem, amíg a mosás ment, addig beágyaztam, kitakarítottam a szobámat, tanultam egy kis angolt, meg kinéztem magamnak két fantasztikus cipőt, ugyanis a velúr edzócipőm megadta magát tegnap estére, és kijukadt az orra, valamint még távol van attól, hogy száraz legyen... nem is tudom, hogy fogunk elmenni futni a délután. Miután kiteregettem bejöttem a száítógépterembe megítni az élménybeszámolót :) jó volt visszanézni az eseményekre... kicsit hosszóra sikerült, remélem van azért aki végig fogja olvasni. Most aztán nekiesek az esszének, hogy legyen belőle valami hétfőre. Pusz

Még Londonban múlt hét szombaton vettem magamnak egy tündéri kalapot, amit egyszerűen imádok, de hozzá kell öltözni, mert elég határozott színe van, és nem lehet akármivel felvenni, így egész héten nem hordtam, de aztán ma!!! most aztán felvettem, és le se vettem azóta, abban virítok a szűmítógépterem szürkeségében, meg a pszichóóra unalmában, miközben arról beszél a tanár (Tóni bácsi) hogy akkor egyes sorozatgyilkosok mikor hány embert öltek meg... ez aztán a pszichológia... jó, volt szó egy kicsit arról is, hogy Nárcisztikus személyiségzavar, meg ilyenek, de csak érintőlegesen, a lényeg az volt, hogy mondjuk a különböző fajta sorozatgyilkosok mit csinálnak, és mit nem, pl: megerőszakolja-e az áldozatot élve, vagy csak később, vagy otthagyja-e a fegyvert a helyszínen. De azért szerencsére ennek is vége lett, ráadásul kicsit korábban :)

Szóval visszatérve a kalapra, roppantul élvezem, hogy mostantól én is a kalaposok szűk körébe tartozom, tudod azok közé, akik képesek kitörni, még akkor is, ha csak rövid időre a tömegből, és egy kicsit máshogy kinézni, mint mindenki más. Ez amúgy nem jellemző rám gyakran, most is furcsa érzés, hogy "kilógok" a tömegből, mondjuk jó értelemben :) legalábbis remélem :)

Amúgy ma van rajtam először szoknya, mióta ittvagyok, ami szintén örvendetes változás, mert íyg legalább nem érzem úgy, hogy feleslegesen cipeltem el azt a két szoknyát, amit hoztam, meg szeretném kihasználni azt az egyet is, amit itt vettem, szóval mostantól hacsak az időjárás engedi szoknyát fogok hordani :)

Ma délelőtt (igazából addigra már dél volt) mikor beértem a számtechterembe tök jól összefutottam más magyarokkal Cintivel, aki szintén a summerschoolon van, szintén pszichón, és nagyon kedves csajszi, meg Petivel, aki meg már itt tanul egy éve. És tök jót dumáltunk :) meg így jól elvoltunk. Meg szörnyülködtünk a makói baleseten, és durva volt, mikor rájöttünk, hogy amit épp olvasunk az interneten, az pár órája történt, még most is kiráz tőle a hideg. :(

Meg atán Peti itteni politikai ambícióiról beszéltünk. Tök érdekes, alapítani akar egy pártot még a nyáron, és indulni az itteni őszi választásokon. Kiváncsi vagyok hogy fog sikerülni neki. A kisebbségeket szeretné képviselni, amiből itt rengeteg van... az egyetemen tanulóknak pl. max a 20%-a angol. Szóval komoly esélyei vannak. Mondjuk azért felmerül bennem a kérdés (hozzátenném, nem sokat értek a politikához) hogy ha összegyűjtjük, hogy mennyiféle kisebbség él Angliában, akkor nehéz olyan érdeket találni, ami mindannyiuknak közös érdeke.... legalábbis szerintem így első ránézésre nincs sok, de majd megkérdezek nálam okosabb, hozzáértőbb embereket (Peti :) ) a témáról, mert nagyon érdekel a válasz :)

Na ennyit a politikáról, most jön a bulvár :))))) beszélgettem egy lengyel sráccal tegnap a partin, akiről kiderült, hogy már kb egy éve itt tanul, de otthon van barátnője, akivel egy éve nem találkozott, azt nem volt hajlandó bevallani, hogy voltak-e párhuzamos ügyei, de szerintem tuti volt, szerintme egy fiatal életerős férfi sem bír ki egy évet szex nélkül, szerintme én sem bírnám ki... már ez a három hét (aminek még csak a fele telt el) is komoly kihívás, már nagyon várom, hogy otthon legyek a Kedvesemmel! :) szóval ezt még ki kéne deríteni, hogy megerősíti-e az elméletemet a férfiakról, vagy be kell építenem a kívételeket is :) de szerintem erre nem lesz szükség...

Épp francia zenét hallgatok :) a Szilvi volt olyan kedves, hogy odaadta az mp3 lejátszóját picit :) tök jó! most eldöntöttem, mindenképp elkezdek majd franciául tanulni egy éven belül!! és persze folytatom az olaszt is, vagy újrakezdem, vagy nem tudom hogy fogalmazzam... :) szóval szeretnék minél több nyelet beszélni, hogy bárhol élhessek ahol csak akarok :) most leginkább Angliában szeretnék élni! De attól még jó érzés, hogy tudok beszélgetni különböző országokból jövő emberekkel az anyanyelvükön, vag yutazáskor meg tudok ismerkedni a helyiekkel, vagy kimenni dogozni egy rövid időre... ki tudja mit hoz az élet! Már úgy várom! Mármint hogy utazzak és tanuljak és dolgozzak, remélem lehet ezt így mind együtt :)

El is felejtettem írni, tegnap délután annyira fáradt voltam, hogy miután majdnem elaludtam az órán inkább leléptem a szünetben, hogy szundítok egyet, ami olyan jól sikerült, hogy 3 órát aludtam, és 7kor keltem csak, vagyis szépen átaludtam a filmet... de az utolsó két percre azért bementem, hogy beszéljek pár emberrel. Érdekes volt hallgatni a véleményeket. Van egy srác, aki médiát, meg kommunikációt tanul, és ő mondta, hogy nagyon sok feszültség volt a filmben, ami nagyon megviselte az embereket, nem tudtak nyugodtan ülni, mert nem lehetett tudni, mi jön a következő pillanatban... asszem kicsit ilyen volt az a film is, aminek nem emlékszem a címére, de kb 4 éve nyár végén játszották, és az is kosztümös film volt... na ezt most jól elmondtam.

Sebaj, ennek örömére most lépek is.

Tegnap este aztán nem volt már erőnk sehova menni, helyette inkább végre aludtunk egyet.

Vannak azért meredek emberek itt. A tanfolyamon pl van egy román csajszi, aki állandóan beleszól, meg közbeszól, meg minden róla szól... már ez is elég idegesítő, de ennek tetejébe még tegnap, mikor a párkapcsoltaokról volt szó ilyet kérdez: " de hát miért kell kommunikálni egy párkapcsolatban?" meg ilyeneket, hogy miért nem elég az érzés.... nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem hihietetlenül jólesnek a nagy beszélgetések a Mókusommal, meg amikor szóban és tettel, és mindenhogy kifejezzük azt ahogy érzünk. Meg amúgyis, jó pszichológushallgatóhoz híven én a "beszéljük meg"-nek vagyok a híve :) Szóval durva volt belegondolni, hogy milyen tapasztalata lehet, ha ezt gondolja.

A másik meredek ember a Bogi, aki nem elég, hogy a nyakamra mászik, mikor nem is ismertük egymást, de még aztán ő szól be, hogy dehát nem is ismerem őt. Hát erről van szó, és ahogy épp most állnak a dolgok, nincs is kedvem mélyen és nagyon megismerni őt, meg legjobb barátok lenni... azt jobb ha elfelejti... :) Szóval tegnap este a legjobb témája az volt, hogy fikázta angliát, hogy milyen szar a mosdó a pubokban, meg hogy ez milyen béna meg az, és akkor elhúztam a számat látványosan, és ő is látta, így aztán befejezte, de még közölte, hogy ÉN nem ismerem őt, pedig ő tök jól érzi magát. Én meg mondtam neki, hogy így van, nem ismerem, de viszont angliához kicsit más szálak kötnek mint őt, így ha lehet kevesebbet fikázza feleslegesen, és hagyjuk ezt a "de Magyarországon ez mind mennyivel jobb" mert lehet, hogy vannak különbségek, meg olyan dolgok amik ott jobbak, de mégis az emberek ide akarnak jönni dolgozni, mert sokkal jobban lehet keresni.

Na elég is ebből.

Ma felfedeztem kicsit Lutont bicajjal, ugyanis kimentem a reptérre az Orsi bicójával, hogy talizzak az Öcsémmel és Anettel :) jó volt beszélni velük egy kicsit, de már megint úgy mennek haza, hogy nem vettek semmit, gondolom a költőpénzük 70%-a is megmaradt... szegények, képtelenek élvezni az életet...

Én viszont egyre jobban imádom angliát, mindenképp ki akarok majd költözni, mert anyu is közelebb lesz, ha majd családot alapítok, meg dolgozni is jobban megéri itt, meg élni is jobb itt, nincs hőségriadó, meg semmi ilyesmi...

Na újra itt, épp szuper kedvem van, meg nem is vagyok tök hulla, csak a fogalmazás és  a helyes gépelés megy kissé nehezen.... sokat kell törölni.... :)

Itt vagyok Lutonban, tegnap hatalmasat buliztunk a Liquid-ben, csak az a béna, hogy ot nincs egy normális pasi sem, akivel értelme lenne dumálni. Én is csak a hülyéket vonzom sajna...

De ma reggel aztán elmentünk futni, hogy felébredjek, meg sportos legyek, és szép sovány :) és rájöttem, hogy sokkal jobb úgy futni, hogy közben dumálunk, úgyhogy ha hazamentem, akkor majd igaziból is futhatunk majd a Kingával, és nem csak sétálgatunk, és dumálgatunk.

Ma megint visszatérek a diétához, mert tegnap bezabáltam a bbq partin :) meg megnéztük a Forrest Gumpot, ami nagyon jó volt.

Ma is lesz mozi... az Elizabeth, ezt még nem láttam, úgyhogy nagyon várom már.

ja és még valami: úgy döntöttem egyszer és mindenkorra felvállalom a blogom ország és világ előtt.. ez nagy lépés nekem, hátha ettől rendszeresen vezetni is fogom, vagy ez nem attól függ?? na majd kiderül.

Mindenesetre úgy döntöttem, az ismerőseim úgyis tudják, hogy ilyen vagyok, úgyhogy nem fogja őket sokkolni a dolog.. remélem.. :)

Hirtelen, miközben nagyon unatkoztam a P4ben, rájöttem, hogy van nekem egy halott blogom... és megsajnáltam szegényt :( meg mondjuk az is rásegített a dologra, hogy épp egy kedves ismerősöm szintén már pár hónapja eseménytelen blogját olvasgattam. Pedig kiváncsi lennék, most hogy már nem olyan depis, miket írna :)

Na hát az tuti, hogy nem ez életem legjobb napja. Ugye vizsgáztam (erre való  a vizsgaidőszak, nem?) mondjuk tanulnom is kellett volna, akkor lehet, sikerült volna, de így?? kb negyedóra után már biztos voltam benne, hogy nem tudok olyat alkotni, hogy ez bárhogyan is meglegyen, úgyhogy még szenvedtem vele fél órát, írogattam rá mindenféle érdekeset, amiről reméltem azért tetszeni fog nekik, aztán beadtam... kettőből nulla... ugyanis egy éve dettó ugyanezt játszottam el, egy teljes hétig nem készültem szinte semmit :( szörnyű vagyok, nem?? De igen, tudom!

Na szóval, most aztán elhatároztam, hogy nem cseszem el az egész vizsgaidőszakomat csak a travian miatt.... legalábbis remélem :)

Jééé, csak most vettem észre, hogy kedd óta egy szót se írtam. Nos, vágjunk bele:

Szóval a kedd este jó volt, korábban hazamentünk, mert a Kedves késett, és nem mentünk be az előadásra, habár az irodájában nem sikerült elcsábítanom, és rávennem, hogy döntsön az asztalra, közölte, hogy menjünk haza, mert zuhizni akar, mert nagyon kimelegedett napközben.

Neki is vágtunk az útnak, jó sokat kellett várni a buszra (kb. 40 perc) úgyhogy addig beültünk kínait vacsizni, utána meg szerepjátékról beszélgettünk, ugyanis én is megyek játszani életemben először. Nagyon izgi dolog összerakni egy karaktert, aki valamennyire hasonlít rád, hogy el tudd játszani, de lehet egy csomó olyan tulajdonsága is, amit én az életben nem tudok megélni. Már nagyon várom a vasárnapi játékot :)

Hazaérve zuhizás után aztán mindkettőnk megelégedésére hevesen bújtunk egymáshoz, sőt még a konyhaasztalt is bevontuk a játékba... tiszta mázli, hogy az öcsém nem volt otthon, bár akkor nem csináltunk volna ilyet, de így nagyon jó volt.

Szerdán a Bíróságra mentünk V.-vel, ami szintén korai keléssel járt, viszont mellesleg nagyon jó beszélgetéssel, és kevés várakozással, de extra sikerélménnyel járt, ami szupi :)

Utána bevittem a cuccokat az irodába, majd hosszas telefonálgatás után kiderítettem, hogy kell a Károlira jutni (világvégére :) ) úgyhogy felnyaláboltam a plakátokat és irány.. igen, a világvége. Kb 45 perc volt az út, de szerencsére visszafelé elkaptam egy távolsági buszt, ami bevitt az Árpád hídhoz, és így gyorsan hazajutottam.Na itt kezdődött a neheze, ugyanis nem bírtam rávenni magam, hogy dolgozzak, inkább filmeket töltöttem, és néztem, ami jó szórakozás, de nem akkor, amikor tanulni kéne... :(

A Kedves későn jött és kissé fáradtan, úgyhogy a tegnapi mutatványt nem tudtuk megismételni, helyette inkább beültünk a kádba fürödni, és fürdőgolyót dobtunk bele, ami nagyon jópofán pezseg, mellesleg a közepében volt valami szárított, de a vízben rohadtnak tűnő narancsdarab, amit gyorsan eltávolítottunk. De aztán élveztük a meleg vizet, majd nagyot aludtunk.

Csütörtökön is korán keltem (ugye még nem uncsi? Ezt csak az okozza, hogy messze lakom a sulitól), mert műhelymunka megbeszélésre mentem, ami sikeres volt, mert a tanárnak tetszett az ötletem, csak közölte, hogy fogalmazzak meg szakmai kérdést, vagyis hogy a kutatásban mire vagyok kíváncsi... na ez nekem sose megy.. eddig mindig a kutatás végén fogalmaztam meg a hipotéziseket, ami ugye nem a megfelelő mód, de most aztán kénytelen leszek minden a megfelelő sorrendben csinálni :)

Utána önismeret következett, ismételten gyorsan eltelt, és nagyon tetszett az egész. Azt rajzoltuk le, hogy milyen hivatásokat akartunk választani gyerekkorunktól, aztán ezt beszéltük meg, meg eljátszottunk csak mozdulatokkal foglalkozásokat, meg mindenki leírhatta, mi az amit szívesen kipróbálna! Már nagyon várom a következő alkalmat, különösen azért, mert mégis tudok menni, ellentétben azzal, amit akkor gondoltam :)

De sajna ennek is vége lett, és újra neki kellett esnem a munkámnak a házidogával, amit még mindig nagyon unok, de a V. azt javasolta vessem be a bűvös másfeles sorközt, de ebben még nem vagyok biztos, hogy szükségem lesz rá, mert azért haladok vele, igen, hasonló sebességgel, mint egy csiga... Ráadásul még el is néztem egy időpontot, és egy órával később mentem egy megbeszélésre, ami nagyon ciki, de.. és most jön a nap szupi része: L és D miközben szupi-kreatív és színes plakátot alkottak, segítettek nekem megszülni a szakmai kérdést, és néhány hipotézist, mindezt úgy, hogy kérdéseket tettek fel nekem! Nagyon örültem neki!!! jeeeeeee

Utána jött a "Gyere Csere" megbesz (copyright by L&D :) ) ami jól sikerült, habár lassan haladt, és a várjátékban még egyedül vagyok, de támadt egy ötletem: Megkérdezem a szervezőket, hogyha nem lesz párom, akkor jöhet-e a Kedvesem, hogy ne legyek egyedül és akkor együtt alakítjuk a szado-mazo párost :) vicces lenne. A program szupi lett, már nagyon várom. Miután megbeszéltük a fontos dolgokat beültünk sörözni, majd a B-vel együtt jöttünk el. Nagyon kedvelem.. mindig olyan jókat dumálunk.

De azért nem sikerült egyenesen hazamennem, mert felhívtam a Kedvest, és ő meginvitált a koliba sörözni, én meg nagyon szerettem volna látni, úgyhogy szívesen mentem. De aztán nagyon fáradt lettem, nem volt már kedvem sört inni, ráadásul ők éppen játszani készültek ilyen Worms nevű idióta lövöldözős játékkal, amihez nekem nem volt kedvem, így hát hazajöttem. Közben elmeséltem a Kedvesnek, hogy mennyire várom, hogy két hét múlva kezdődnek az olaszóráim szerda esténként, de valahogy ő ettől nem lett felhőtlenül boldog, sőt haragudott, hogy minden időmet betáblázom... hát igen, hajlamos vagyok ilyesmire is, sajna....

Ma reggel aztán újra nekiültem a csigalassúsággal haladó dogának, és haladtam egy kicsit, de közben leragadtam a blogolásnál, úgyhogy most befejezem, írok még egy kicsit a dogához, aztán rohanok tréningre, az is jó lesz!!!

Na, ismet hulla faradtan, raadasul meg ekezetek sincsenek :( depi leszek.

Na, a mai nap egesz jol sikerult, meg az is amitol nagyon paraztam, a tanr rendes volt, kaptam haladekot pentekig, aminek nagyon orultem :) remelem azalatt elkeszulok rendesen, nem akarok csalodast okozni.

Jo volt, mert a delutani ora elmaradt, engedelyezve lett a beavato buli, delelott volt idom az irodaban logni, delutan az ora helyett reg latott baratnokkel fecsegni, majd egy masik ritkan latott baratnovel punnyadni otthon :)

Most varom a Kedvest, ismet kesik, szornyu... :) Itt ulok az irodajaben, ahol nem voltam mar vagy fel eve, ugyhogy most kellemes a valtozatossag.

Raadasul egyedul avgyok, ami szinten kellemes valtozatossag, legalabbis egyenlore, azert johetne mar, szeretnek hozza bujni, lehet, raveszem egy kis rossyalkodasra az iroasztalan :-P meglassuk, de nekem teccik az otlet :) 

Ma aztán jön a feketeleves, vagyis kiderül, hogy kapok haladékot, vagy elbukom azt a tárgyat, remélem jófej lesz a tanár :) most itt fagyoskodom  a gép előtt, fáradt vagyok és éhes, úgyhogy hamarosan reggelizek, meg zuhanyzom, majd lépek is.  A ma reggeli órát (családdin.) nagyon szeretem :)

Nemis tudom, hol tartottam tegnap... szóval 6kor keltem, próbáltam, nagyon erősen rávenni magam, hogy összeszedjem a gondolataimat, és a jegyzeteimet a játékszerek kultúrális vonatkozásairól, de nehezen forgott az agyam :( de azért haladtam, átnéztem azokat a részeket, amelyek hozzám tartoznak, aztán rohantam a suliba fél 10-re, hogy még beszéljünk az Á-val, de már útközben hívott, hogy nem ér be, sebaj, addig a folyosón olvasgattam, majd ahogy jöttek az ismerősök, úgy inkább áttértem a beszélgetésre inkább.
A bev nevpszin tiszta ideg voltam, a gyomrom egy merő görcsben, és pont most volt ilyen gondolkodós, "beszéljétek-meg-csoportban" óra, ami alapvetően érdekes volt, de nem most... alig bírtam kivárni a végét, így is késtem egy kicsit, de még csak időpontegyeztetések, meg ilyesmik voltak. Aztán megmozgattuk a népet, körbeültettük őket, hogy családiasabb legyen, de kihagytuk az aktív játékot, pedig szerintem nagyon poén lett volna :) jó nagy összekavarodás. Azzal kezdtük, hogy miután mindenki körbe ült, megkértük őket, hogy mindenki mondja el, mit játszott/szórakozott legutóbb. Egész érdekes dolgok kijöttek. Nekem nagyon tetszettek azok, hogyjátszótéren hülyülés, meg az, hogy dobókockával kidobják, hogy merre mennek, milyen járművel, stb :) Aztán Á belekezdett, sztem elég unalmasra sikerült az egész, ugyanis a nő időnként hosszan beszélt az elméletetkről, amelyek általában a legkevesebb érdeklődésre tartanak számot (szerintem).. meg nem értettem mit dumál olyan sokat 8elvileg ma nekünk kellett volna beszélnünk, vagy mi a szösz. Á is kicsit be volt lassulva, nem is értettem. Aztán ő beszélt hosszan. Aztán az egyik pihenőnél sikerült közbeillesztenem a saját mondókámat. Igyekeztem érdekesen beszélni ról,a meg nem úgy belassulva... de nem tudom, mennyire volt jó... Madárka szerint ok volt, ez nagyon PC (politikailag correct :) ) volt tőle. Szóval túléltem, de teljesen ki voltam ütve...
Aztán találkoztam Kedvessel, ebédelni mentünk. Én rekott krumplit ettem, amiből kjihagyták a tojást, de volt benne helyette hagyma, nem volt rá tejföl, így nagyon száraz volt, meg nem is volt jó, de azért megettem, de oda tuti nem megyek többet enni! köszben szenvedtem, hogy mennem kéne, mert könyvtáraznom kéne... De végül megvártam a kedvest, és vissza is kísért.
A könyvtárat továbbra se bírom elviselni :( max 20 percig. Most is ez lett, aztán menekültem. Hazajöttem, hogy nekiállok írni abból, ami van, meg keresek statisztikákat az öngyilkossági arányról, de nem nagyon találtam. Aztán úgy döntöttem, hogy elég! És visszamentem a suliba, ott írtam a tanárnak, hogy kaphatnék-e haladékot, útközben szerencsésen összefutottam Nini-vel, és beszélgettünk amíg haza nem ért, mert nagyon kellett sietni, de ma találkozunk a lányokkal, és végre dumálunk egy nagyot :) Már nagyon hiányoznak.
Utána leültem az Andrássy úton, és elkezdtem olvasni egy könyvet az öngyilkosságról, hogy elüssem az időt, mire jön Huncut befejezi a kungfu-edzést. De rosszul tudtam hova kell menni, így még kb húsz percet kellett rá várnom, ő meg morci volt, mert még a telefonba hisztiztem :( (hülyevagyok!!!) de aztán megbékült, elmentem vele a koliba, hívott, hogy menjek Dr. House-t nézni, ami egy szupi surozat, de még előtte ettünk, meg hülyültünk a haverjával, szóval nagyon móka volt :) Két rész is megnéztünkj, 11 is volt mire hazaértünk.

Szeretem Huncutot, nagyon, remélem ezt ő is tudja!

Tegnap este, mikor lefeküdtem teljesen fel voltam dobva... most inkább nyomaszt az a sokminden, amit ma mind meg kell csinálnom... azért remélem menni fog.
Szóval főstáb volt, és nagyon jól sikerült, ugyanis pörögtek a dolgok, mindenki felkészült volt, és persze mindenki el volt ájulva a JA-tól, amit mi, akik ott voltunk még jobban meg tudtunk érteni, szóval oda költözünk :)
Előtte már találtkoztam Kedvessel, ami helyretette a lelkem, majd Vele, meg L-lel sétáltunk haza, nagyon örültem, hogy elkísértek, szombaton megyünk kirándulni négyesben, vagy többen valahova dobogókőhöz :)
Viszont estére már hulla voltam, és most sem érzem magam jobban, és gyomorgörcsöm van, meg minden... iszonyú, csak éljem túl a mai napot, grrr....

Kicsit lassú a felfogásom, vagy csak későn reagáltam? nam tudom,mindenesetre ma sikerült rászabadulnom az internetre, és néztem a mindenféle éjszakai tudósításokat, felvételeket a tüntetésekről, pedig kéne már tanulnom is, szóval iszonyú megrázó, megdöbbentő képek, és ismételten örülök, hogy nem jártam arra... nekem ennyi is elég volt, remélem most már lecsengőben van a dolog, mert szerintem az erőszak nem vezet sehova,még akkor se, ha véletlenül pont az igaz ügyet képviseli. de ne feledjük, az igazságnak több oldala van, és minden nézőpontból máshogy néz ki, úgyhogy vigyázni kell vele, miért küzdünk...

Egy újabb nap vége... nagyon álmi vagyok, pedig házimunkán kívül semmit nem csináltam... szánalmas vagyok :(

Meg egy kissé szomorkás is, hiányzik már a Kedves, szeretnék vele összebújni, azért nem olyan élmény egyedül aludni a hideg ágyikóban... Olyan rossz belegondolni, nem is tudom, mikor leszünk legközelebb együtt.... Talán kedden.. iszonyú messzinek tűnik, és addig még nagyon sokminden lesz.

Naggyon fáradt vagyok, nem bírok többet írni....