Szóval nagy a zűrzavar.. kergetik egymást a gondolatok, az érzések, az új benyomások, amiket még nem vetettem papírra/billentyűzetre/blogra, de már nagyon kikivánkoznak. remélem sikerül kiírnom őket.. azokat a pillanatképeket, amelyek megragadtak bennem.
- - -
A szilánkokra hulló üveg, még mielőtt teljesen szétesne,
pont amikor végigfut rajta a repedés...
- - -
Az esőcseppek, amelyek megállíthatatlanul hullanak, én meg hagyom,
hogy az arcomat, fejemet, hajamat, kabátomat érjék, és nem teszek
ellenük semmit, csak békésen bandukolok hazafelé,
miközben a mesék világában bolyongok.
- - -
Jó érzés most kicsit kiadnom őket magamból, és miközben kiadom remélem, hogy eljutnak valakihez, talán ahhoz is, aki a folyamot újra elindította bennem. Még nem tudom, hogy ezt meg akarom-e állítani, vagy meg kell-e, csak érzem az áradást... És remélem, hogy az eső kicsit engem is tisztábbra mos, és utána miután újra kiderült az ég és elült a por mindent tisztábban fogok látni, ami csak van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.