Már megint beleestem abba a hibába, hogy nem magamnak írom a blogot, hanem azért hogy mások elolvassák, de igazából mégsem akarom, hogy lássák, vagy az a bizonyos személy lássa, akinek most konkrétan szól, mert nem tudja (elvileg) a blog oldalam címét, és igazából nem is akarnám, hogy elolvassa a sok ostobaságot, amit itt néha összehordok, ugyanis tényleg ez a naplóm, és itt tényleg teljesen öszinte vagyok, vagy legalábbis próbálok...
Ezért is döntöttem úgy, hogy többet nem reklámozom, hogy ide irogatok, ez leginkább az összel volt fontos, akkor tényleg ez tartott életben, és most jó visszatérni, kicsit már kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban.
Lassan túlleszek az első egy éven a nagy break-up után, és habár még mindig sok a deja-vu, meg a visszatérő emlékek, meg dolgok, amiket évekig együtt csináltunk, és most külön kell, vagy együtt, de már nem úgy, és ez pont ezért méginkább fájóbb, de megtanulok küzdeni vele, elfogadni a saját döntésem következményét, főleg hogy tudom, hogy még nem lennék képes úgy igazán megállapodni, ki kell először tombolnom magam sok szempontból, és az csak utána jöhet majd, meg persze közben valamikor találni is kell majd valakit, aki erre alkalmas... mármint a megállapodásra, az sem lesz egy egyszerű menet, de most nem ez a lényeg, most nem is keresem, most csak a mának élek! Meg az egyetemnek, hogy sikerüljön a félévem, és kimehessek Angliába, ezen kívül semmi más nem számít most.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.